Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
1.11. Halál és temetés Kéménden Jelen dolgozat a kéméndiek halállal és temetéssel kapcsolatos hiedelmeinek és szokáscselekményeinek leírására vállalkozik, nagyjából a századfordulótól az 1960-as évekig. Ebben a viszonylag rövid időszakban a megfigyelhető változásokat is rögzíteni igyekszik, sőt azokat - néhány kiemelt esetben - napjainkig követi. A dolgozat vezérfonalát az átlagos temetés (tehát idős korban elhunyt egyén temetésének) leírása jelenti. Az extrém esetekre (kereszteletlenül meghalt gyermek, fiatal lány vagy legény temetése, boszorkány halála stb.) külön történik említés. A leírás négy fő részből áll, a szóban forgó szokásokhoz párhuzamokat, esetleg eltéréseket csupán esetenként közlök, kizárólag a kurtaszoknyás hatfaluból. Halálelőjelek, haldoklás Az emberi élet természetes rendjéből az aggkori elhalálozást a kéméndi ember belenyugvással veszi tudomásul, ezért - hacsak nem hirtelen bekövetkezett halálról van szó - már jó előre felkészül rá. A halál beálltára különféle, hiedelmeken, illetve a nagybeteg állapotának reális megfigyelésén alapuló halálelőjelekből következtet. Ezek egyik csoportja az állatok (kutya, kuvik, tyúk stb.) különös viselkedésének megfigyelésén alapul: „Ha a kutya nagyon kapar az udvaron, akkor kikapar valakit” (ti. a házból, tehát halott lesz). „Ha a kutya uvít, s amerre fordítja a fejit, arra lesz a halott.” Ha a háztetőn megszólalt a pótyik (kuvik), az halottat jelentett a háznál: „a pótyik szólt, jelentette a halált”. Ha valamelyik tyúk kukorított, az nagy kárt, esetleg halottat jelentett, ezért le szokták vágni. Bizonyos álmok is megjósolják a rövidesen bekövetkező halált: Ha például valakinek álmában kiesik a foga, az halottat jelez. Szintén azt jelenti, ha álomban kidől a ház fala. A harangok szava - olykor egymásnak ellentmondóan (?) - szintén utal a bekövetkező tragédiára: Hogyha szépen szólnak a harangok, halott lesz. Ugyanezt jelenti azonban az is, ha szomorúan szólnak a harangok. Ha a templomban a Jézus szíve oltárnál elaludt a gyertya, akkor az férfi halottat jelentett a faluban. Ugyancsak a gyertyával van kapcsolatban az a hiedelem, miszerint aki felé hajlik a karácsonyi gyertya lángja, az hal meg a következő esztendőben. Szintén naptári ünneppel összefüggő a következő haláljóslás. Szilveszterkor szokás volt pogácsát sütni, s ilyenkor a család valamennyi tagja beleszúrt egy-egy tollat egy-egy pogácsába. Akinek a tolla sütés közben megpörkölődött, az meghal a következő esztendőben. Ugyancsak a haláljóslás kategóriájába tartozik az a hiedelem, miszerint tollfosztásnál, disznótorkor vagy egyéb társas összejövetelen nem szabad tizenhármán ülni egy asztalnál, mivel az nagy bajt hozhat: azt tartották, hogy akkor rövidesen meghal valaki közülük. (Az adatközlők szerint még ma is kínosan ügyelnek arra, hogy egy asztal köré ne üljenek le tizenhármán. Ha a véletlen úgy hozzá, hogy mégis tizenhármán kerülnek össze egy étkezés alkalmával, akkor néhányuknak inkább külön asztalnál terítenek.)
