Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
102 Néphit, népszokás, népi vallásosság Elmondom röviden, miért is jöttem ide be. Jól tudják, akik itt körül állnak, Hogy szép virágszálát eme tiszta háznak, Mivelhogy a mi vőlegényünk megszerette, S hites társául őt el is jegyezte. E jeles nap tehát arra lett kitűzve, Hogy e két szív egymásnak hűséget esküdjön, Ezért hát kigyelmetek arra kérjük, Hogy midőn mi az ő vőlegényét Az úrnak szent házába felkísérjük, S így önök is az ő menyasszonyukat oda kísérjék fel, Hogy szent eskütétellet bebizonyítsák, Hogy ők egymást igazán szeretik. Összeteremtette /sic!/ őket az Istenség, Szálljon rájuk hát áldás és békesség. E szóm és mondásom e tisztes háznál! Miután a násznép a menyasszonyos háznál megebédelt, elindultak az esküvőre. A templomi szertartás után viszont nem a lakodalmas házhoz mentek vissza, hanem az egész násznép bement a kocsmába, s ott mulattak estig. Ekkor a vőlegényes házból elhívták az egész lakodalmas népet. Amikor az új asszony belépne anyósa házába, egy seprűt dobnak keresztbe előtte, próbára téve, hogy mennyire lesz ügyes asszony (ha felveszi a seprűt, és söprögetni kezd, azt jó jelnek tartják). A fiatalasszony megcsókolja anyósát és a következőket mondja neki: „Engedje meg az Isten, hogy jó és szófogadó menye legyek!” Az esküvői lakomán a menyasszony és a vőlegény egy tálból ettek. Az egyes fogásokat itt is a vőfély rigmusai kísérték. Ezek közül is álljon itt ízelítőül a második fogásként feltálalt kocsonya feletti vers: Uraim, uraimék, hogy mi történt a konyhában?! Jéggé fagyott a leves a tálban, azért hát én ajánlom, ki ne menjen senki, mert az orra rögtön lefagy neki! Ezen kedves étel nem tudom miért remeg, talán a szakácsné asszonyunk ijesztette meg. Cifra kulcsot borítván reája, tessék násznagy uram, jó étvágyat kívánok hozzája! A 20. század eleji martosi lakodalomban az ételeket nem tányérokban, hanem tálakban tálalták föl úgy, hogy négy személynek jutott egy tál étel. A kocsonyástálra helyezett kulcsoskalácsot is négyfelé törték, s ki-ki hazavitte. Éjfél előtt fölkontyolták az új asszonyt. Ekkor levetette a menyasszonyi ruháját és egy másik, menyecskeruhát vett fel. Ekkor került sor a menyecsketáncra is, amelyet szintén a vőfély jelentett be, s az első táncot is ő táncolta az újdonsült menyecskével. Az Alsó-Garam menti falvak lakodalmainak zárófejezeteként szerepelt a hajnaltűzugrás. A lakodalmas nép az utcán nagy tüzet rakott, s azt körbetáncolták, a bátrabbak át is ugrálták. „Sütik a menyasszony máját!” - kiabálták közben.
