Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
Az emberi élethez fűződő szokások...101 ellen, akkor a legény rokonságából valakit, általában a nagybácsit vagy keresztapát felkérték a násznagyi tisztség betöltésére. Körülbelül egy hónappal az esküvő előtt a násznagy elment megkérni a leány kezét (a 20. század második felére ez a szokás már elhalt, s most már maga a vőlegény jelzi a lány szüleinek házassági szándékát). Amikor már ki volt tűzve az esküvő napja, a rokonságból vagy baráti körből egy szókimondó legényt vőfélynek (vőfény) választottak. Az ő tiszte a vendégek lakodalomba való meghívása volt, illetve a lakodalom során amolyan szertartásmester-szerepet vállalt. A fiatal pár elment a templomba beiratkozni (erre az esküvő előtt négy héttel kellett sort keríteni, mivel az egyházi esküvőt három kihirdetésnek kellett megelőznie). A harmadik kihirdetés napján, az istentisztelet előtt, a menyasszonyos háznál volt a virágkötés. Ez volt az az alkalom, amikor a vőlegény és vőfély kalapjára, illetve kabátjára feltűzték a pántlikás bokrétákat. A virágkötés után már teljes díszben mentek a templomba: a menyasszony a nyoszolyós lányokkal, a vőlegény pedig a barátaival. Ez volt tehát az utolsó kihirdetés, amelyen az ifjú pár még külön-külön ült, ki-ki a maga régi helyén. Közben a vőfély is járta a falut és hívogatott, verses szövegekkel a lakodalomba. Elsősorban a rokonokat hívták: harmad-, illetve negyedíziglen. Ha a vőfély nem találta otthon azt, akit meg kellett hívnia, akkor gyakran az ajtóra írta ki a verset: Tisztelt házigazda és családja! Elmondom röviden, itten csekély beszédem, kérem tisztelettel szíves figyelmüket! Ezen tisztes házhoz úgy, mint követüket, György András bátyám küldött engem tisztelettel. Megtisztelni szépen egy kis mennyegzőre, Általam kigyelmeteket a jövő csütörtökre. Ha a nagy Úr Isten megengedi érnünk, minden bajt és veszélyt eltávolít tőlünk. Akképp állította meg az ő szándékát, Hogy a jövő csütörtökön tartja az ő fia lakodalmát. Étellel, itallal szolgál ő szívesen, mindenekkel várja az ő vendégeit készen. Szívesen fogadná, ha nála megjelennének, S az említett jóból részt vennének. Ha fáradságukat nem fogják sajnálni, Megelégedéssel fogják tapasztalni, E szóm és mondásom ezen tisztes háznál! Hívogatás után a vőfély vagy vőfélyek mentek a kocsmába, ahol a jelenlévőket elhívták a menyasszonyos házhoz vacsorára. A lakodalom előtti héten a rokonok, ismerősök kezdték hordani a menyasszonyos házhoz a tejet, túrót, tejfölt, tojást: az asszonyok egész héten sütöttek. Az utolsó előtti napon volt a tyúkpucolás. Ugyancsak e nap estéjén vitték a menyasszonynak a jegyajándékokat. A 20. század első évtizedeiben a lakodalom legalkalmasabb napjának a keddet, csütörtököt és szombatot tartották. A lakodalom egész lefolyását a vőfélyek verses mondókái kísérték végig. Terjedelmi okokból nem idézhetjük a vőfély összes versét. így csak ízelítőül álljon itt az a vers, amelyet a vőlegény vőfélye mond esküvőre menet előtt a menyasszonyos háznál: Édes szerető násznagy uram! Figyelmezzen kérem rövid beszédemre.
