Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
Az emberi élethez fűződő szokások...99 például a vizsgált időszakban nemcsak Párkányba, Esztergomba, hanem Pestre, sőt Párizsba is eljutottak a kurtaszoknyás szolgálólányok). Lényegében a felnőtté válás időszakában vagyunk, aminek több, a közösség életé - ben is szerepet játszó, egymással nem minden esetben szinkronizáló külső megnyilvánulási formája is volt. Felekezeti, vallási szempontból a római katolikusoknál a bérmálás, a reformátusoknál és evangélikusoknál pedig a konfirmáció jelentette a legfontosabb fordulópontot a felnőtté válás folyamatában. Ezt követően a lányok (akik lényegében már biológiailag is érettek voltak akár a férjhez menésre is) már eljárhattak - igaz, kezdetben szülői kísérettel - bálba, mulatságba is. A fiúk, legények életében még két profán aktus is jelezte a felnőtté válás tényét: az egyik a legényavatás, a másik pedig a katonai sorozás, illetve regruta búcsúztató. Végezetül e két utóbbinak, a vizsgált területen fellelhető adatok alapján rekonstruálható képét kíséreljük meg felvázolni. A legényavatás, legénykeresztelő szokása a vizsgált tájegység szinte minden falujában ismert volt, mára az egész ceremónia lefolyását mégiscsak meglehetősen hézagosán, olykor egymásnak is ellentmondóan tudják elmesélni. Lényege, hogy a fiú addig a kocsmába se mehetett be, amíg át nem esett a legényavatáson. Kicsinden a harmincas években a következők szerint ment végbe az aktus: a legénybíró szólt a kb. 16 esztendős legénykének, suhancnak, hogy másnap beavatják legínynek. Ez azt jelentette, hogy a megadott időpontban a legényjelöltnek kell vendégül látnia az idősebb legényeket a kocsmában, aminek eredményeként aztán elsősorban éppen az avatandó részegedéit le a legjobban. Az ivászat befejeztével kivonultak az utcára és a legényjelöltet közös erővel földobták a levegőbe. Ha talpra esett, azt mondták: legíny vagy!, ha nem, akkor: szar vagy! és addig dobálták, míg lábra nem állt. Ezzel fel volt avatva és ezután már legényszámba vették: járhatott a kocsmába, lányokhoz stb. Hasonlóan zajlott le más falvakban is a legényavatás: szimbolikusan vagy kevésbé szimbolikusan elverték a legénynek valót, megfizette az áldomást és ezáltal bekerült a legénytársadalomba. A fiúk, legények életében fontos, szinte sorsdöntő mozzanatnak számított a katonai sorozás. A behívó kézhezvétele után a bíró kíséretében vonultak el a sorozatra való legények a sorozatra, ahonnan - nemzetiszínű szalagokkal felpántlikázva - mámorosankapatosan, énekszóval tértek vissza (nagy szégyennek számított, ha valakit nem találtak alkalmasnak a katonaságra. Az ilyen hazafelé jövet nem is tűzhetett ki nemzetszínű szalagot!). Kora tavasszal és ősszel, a sorozások idején regrutabúcsúztatókat, regrutabálokat tartottak, ahová a katonának való legények elhívták kedvesüket is. Ilyenkor, ha szándékaik komolyak voltak, a leány szüleivel is közölték, hogy leszerelés után feleségül kívánják venni leányukat. Párválasztás, esküvő, lakodalom Elsősorban a felcseperedett leányok voltak kíváncsiak jövendőbelijükre, ezért minden leendő alkalmat megragadtak, hogy megjósolják, megjósoltassák leendő férjük személyét, de legalábbis nevét. Főleg a téli ünnepkör jelesebb napjaihoz (Borbála, András, Luca, karácsony, szilveszter) kapcsolódtak házasságjósló szokások, praktikák. Bevezetésül most ezekből köziünk néhányat. Szőgyénben Szent András estéjén (november 30.) a lányok kifordított férfinadrágot tettek a párnájuk alá, majd elalvás előtt a következő fohászt mondták el:
