Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
A kisebbségek települési szintű etnikai szegregációjának vizsgálata 67 bösödés” folyamatának egyes fázisait, illetve a „szórvány”-helyzet állapotát megközelítőleg meghatározó jelzőszám. 2.2. A mutató eredményeinek értelmezési lehetőségei A mutató maximális értéke (100) úgy értelmezhető, hogy a két vizsgált és összevetett jelenség az adott térségen belül teljesen eltérő területegységekben van jelen, az adott térben egymástól tökéletesen elkülönülve összpontosul egymástól markánsan különböző részegységekben. Ez az állapot szociológiailag az adott két összevetett népszámlálási kategória élesen kirajzolódó határokon alapuló szegregációjával jellemezhető. A mutató maximálishoz közeli értékei tehát azt a helyzetet írják le, amikor a vizsgált etnikumokhoz tartozók térszerkezetileg két elkülönülő tömbbe tömörülnek, és az ún. „szórvány-helyzetű” közösségek részaránya és számbeli súlya mindkét részről elenyésző.8 Az elkülönülés jellemzése természetesen a vizsgálat térségi szintjére, ebben az esetben az adott járásbeli településekre vonatkozik, ezért a mutató elvileg a különböző mértékben „vegyes” községek közötti szegregációt ragadja meg. Az ellenkező véglet, a mutató minimális értéke (0) értelemszerűen azt jelzi, hogy a vizsgált területen belül, annak minden mért pontjában - azaz a településekben - az összevetett jelenségeket, vagyis a két nemzetiséget illetően teljes a keveredés. Ez azt jelenti, hogy az egyes településekben a nemzetiségi megoszlás szempontjából vegyesnek minősíthető lakosságot találunk, ami nyilvánvalóan kizárja az egyes etnikumokhoz tartozók, illetve a nemzetiségek tömbszerű elkülönülésének föltételezését.9 10 Az egyes községekben, adott földrajzi térbeli, és társadalmi tagolódás szerint meghatározható belső térszerkezetükben jelentkező nemzetiségi, etnikai szegregáció viszont gyakorlatilag még a 0-hoz közeli értékek esetében sem zárható ki, hiszen a mutató ezen a „mérési” szinten a lakónegyedek, utcák, telkek, háztömbök hálózatára alapozva kialakuló etnikai tömböket, szórványokat nem jelezheti. A népesség nemzetiségi megoszlásra kiszámított értékek a két végletet természetesen csak elméletileg közelíthetik meg. Az etnikai térszerkezet jellegének alakulására vonatkozó feltételezéseinket elsősorban az egyes évekre kiszámított mutatók értékei közti változások alakulása támaszthatja alá, igaz a disszimilaritási index értéke már önmagában is értékelhető információkat hordoz a vizsgált jelenségek keveredésének mértékéről. 3. Az elemzés eredményeinek értékelése 3.1. Országos disszimilaritási adatok 8 A maximumhoz közeli érték leírhat azonban egy olyan helyzetet is, amikor a tömbszerűség tulajdonképpen már csak az adott időszakban „többségi” helyzetben lévő etnikumhoz tartozó közösségek térszerkezetbeli megjelenésére jellemző. Ebben az esetben az éppen „kisebbségi” helyzetű etnikumhoz tartozók, azokon a településeken, ahol még egyáltalán közösségként léteznek, részarányukat tekintve már a szórvány-állapot alá is szorulhatnak. 9 Adott viszont a lehetőség, hogy - indokolt esetben - egy ilyen területet „vegyes" tömőnek minősítsünk. 10 A 2001. évi népszámlálási adatok alapján a 10 000 fő fölötti lélekszámmal bíró nemzetiségek disszimilaritási mutatóinak számítási eredményeit mutatom be. A többi kisebbség esetében nem feltételezhető, hogy akár csak lokálisan is számottevően befolyásolnák, vagy meghatároznák a településszerkezet etnikai jellegét.
