Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag

Vonzáskörzetek és határok a magyar-szlovák határ mentén

119

1. táblázat. Magyarország és Szlovákia külkereskedelme 2004-ban

Magyarország külkereskedelmi forgalma a határ menti országokkal és Németországgal, 2004-ben %.

Import

Export

Összesen

100

100

ebből:

Németország29,16

31,43

Ausztria

8,32

6,81

Szlovénia

0,73

0,98

Horvátország

0,23

1,29

Jugoszlávia

0,18

0,92

Románia

1,53

3,20

Ukrajna

1,09

1,12

Szlovákia

1,98

1,91

Forrás: A KSH nemzetközi statisztikái.

Szlovákia külkereskedelmi forgalma a határ menti országokkal és Németországgal, 2004-ben %

Import

Export

Összesen

100

100

ebből:

Németország

23,4

28,6

Csehország

13,5

13,6

Ausztria

4,2

7,9

Lengyelország

4,0

5,4

Magyarország

3,4

5,1

Ukrajna

1,4

1,1

Forrás: Štatisticky Urad SR, Pozsony.

A Kárpát-medence északi részét illetően a korábbi, belső gazdasági mozgást, amit észak-déli kapcsolatrendszerként jellemezhetünk - mert elsősorban az északi hegyvidéki perem és az alföldi részek, illetve Budapest között zajlott -, felváltotta a kelet-nyugati, államok közötti gazdasági cserekapcsolat. Ennek külkereskedelmi adatokkal mérhető következménye, hogy Ausztria kivételével minden szomszédunkkal 2% alatti a külkereskedelmi kapcsolatunk aránya. Ha ez nőhet is a jövőben, mégsem valószínű, hogy eléri a hajdani szintet, amikor még egy országba, egy régióba tartoztak ezek az országok. Szlovákia külkereskedelmi mérlege kiegyensúlyozottabb abból a szempontból, hogy nem csak Németország, hanem Csehország és harmadiknak Ausztria is kiemelt partnere. A két ország, Magyarország és Szlovákia egymással folytatott kereskedelmi adatai alapján állíthatjuk, hogy meglehetősen gyenge a köztük lévő gazdasági együttműködés.

2.2. Cseh/Szlovákia államilag vezérelt, szándékolt regionalizálása

Az 1920-tól létező új államon belül meglehetősen aszimmetrikus volt a viszony a cseh és a szlovák országrészek között. Az erősebb cseh gazdaság a szabadpiaci verseny eszközeivel szabályosan kolonializálta a keleti, szegényebb tartományt. A keleti országrész nyersanyagszállítással szolgálta az iparilag régóta fejlettebb, és az új körülmények között egyre jobban fejlődő nyugati országrészt. A kommunista hatalom évtizedeiben 1948-tól számítható az az időszak kb. 1962-ig, amikor a nehézipar erőltetett fejlesztése fellendülést hozott, ekkor valósult meg a szlovák területek iparosítása, városiasítása. Ez azonban egy külső hatalom világuralmi érdekeit szolgálta. Az 1968-as politikai megújhodási kísérletet a Szovjetunió a Varsói Szerződéssel közösen brutálisan elnyomta, az 1973-as olajárrobbanás tovább fékezte a lelassult gazdaságot, az 1980-as évek pedig részben a politikai rendszer, részben az extenzív gazdaságpolitika teljes kifulladását hozták. Az ipartelepítés egyoldalúsága miatt monokultúrás szerkezet jött létre, vagyis néhány kitüntetett ágazat nagy üzemeiben rendre több ezer ember dolgozott. Az 500 főnél többet foglalkoztató gyárak adták az ipari termelés 95%-át. Mindezek mögött a hadiipar felfuttatása állt. Csehszlovákia 1987-ben a