Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag

118_____Válogatott tanulmányok és adatok - Vybrané štúdie a údaje

többnyire a helyi közigazgatást (megyét) tekintve is, de különösen az itt lakó népek munkamegosztását, térhasználatát illetően 1920-ig egy évezreden át regionális egység volt. Ratzel (1923) a nagy Közép-Duna medencét kimondottan természetadta területnek minősítette. A magyar földrajztudomány két világháború között alkotó nagyjai is mint megbonthatatlan egységről, régióról szóltak, amihez hozzá kell számítanunk a politikai indokokat is, a területek és velük a magyar lakosság nagy tömbjeinek elvesztését is (Hajdú Z. 2001, 69-76.). Printz Gyula nyomdokain továbblépve dolgozta ki Tóth József (2002) elgondolását egész Európára nézve. Véleménye szerint azok a térfelosztások, azok a határok a jók, ahol az évszázadok során kialakult regionális tagozódás, a funkcionális alapon fejlődő téregység, a szerves fejlődés csúcsát jelentő ország területe egybeesik a hatalmi viszonyokat, az igazgatást szolgáló állammal. Ebből a szempontból nézve Európában jelenleg 17 szervesen fejlődő, összetartozó régió, azaz ország van és kb. 50 tényleges állam. Ez a jelentős különbség is érzékelteti, hogy nincs (és talán nem is lehet) teljes egység a funkcionális és az igazgatási térfelosztás között. Ilyen egység, „ország” Kárpátia is, a Kárpát-medence területe, amelyen jelenleg nyolc állam osztozik. Ez a szerves egység egyúttal természetes régió is, amit az államigazgatási logika szabdalt fel. Ebből következik, hogy az egységesülő Európában, ahol a határok nem jelentenek akadályt, a természetes, a szerves egységek kora fog bekövetkezni, ahol az eredeti bázison fognak megújulni az együttműködés legkülönfélébb formái. Tehát Magyarország és Szlovákia esetében is várható, hogy habár államhatárok választják el őket egymástól, a hagyományos térbeli együttműködések itt is felújulnak.

Véleményem szerint ez a megállapítás nem állja meg a helyét. Szlovákia esetében bizonyítható, hogy 1920 óta Csehszlovákiában, majd 2003 óta Szlovákiában olyan erőteljes, állam által szervezett térszervező folyamatok zajlottak, amelyek azt eredményezték, hogy mára Szlovákia önálló régió lett.

2. Az elkülönülés okai a magyar-szlovák viszonylatban

2.1. A külgazdasági kapcsolatok irányváltása: az átcsapódás jelensége

Az első világháború határváltoztatásai nyomán létrejött új államok közül Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, de a Jugoszláviához és Romániához csatolt területek is kiszakadtak az addig önellátást biztosító Osztrák-Magyar Monarchiából. 1920-tól kezdődően tulajdonképpen kikerültek a világgazdaság erőterébe. Egymás közti gazdasági kapcsolataikat fokozatosan elsorvasztották, elsősorban azért, hogy elszakadjanak Magyarországtól. Ennek következtében egyre nagyobb mértékben kötődtek a nyugateurópai államokhoz, főleg Németországhoz. A második világháború után annyi változás történt, hogy a nagyhatalmi osztozkodás eredményeként a keleti blokkhoz sorolták őket, tehát a fő gazdasági-kereskedelmi irány a Szovjetunió lett, a Szovjetunióba indították szállítmányaikat és onnan érkezett a csereáru.

1990-et követően újabb átcsapódás tanúi lehetünk, ismételten a nyugati országok lettek elsődleges piacaik. Az átcsapódásoknak azonban lett egy komoly következménye. Egymás közti kapcsolataik valóban elsorvadtak, minden gazdasági érdekük a nagy piacokhoz kötik őket, legyenek ezek a nagy piacok Keleten vagy Nyugaton.