Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
110 Válogatott tanulmányok és adatok - Vybrané štúdie a údaje Az eurorégiók közös testületének az a célja, hogy támogassa a résztvevő önkormányzatok, kerületek vagy városok közös érdekeit. Ez a kisebb vagy nagyobb létszámú közös testület - és a mellette fölállított iroda - az országos közhatalom alatti szinten jön létre a határ mindkét oldalán. Az eurorégióknak illeszkedniük kell mindkét ország legális köz- és magánszférájába. A külső anyagi alapot biztosító szervezetek, mint az INTERREG, súlyt helyeznek a szervezeti forma létére, mert ez tud cselekedni mint legális szerv. Ez a támogatások feltétele. Ilyen önkormányzó testületeket könynyebb föderális berendezkedésű országokban létrehozni, mert az egységes (unitárius) államok vonakodnak területi önállóságot adni. Formálisnak minősítik a határon átnyúló kapcsolatokat, azokat a nemzetközi viszonyok részének tekintik. Ez alól Belgium a kivétel, ahol nemzetközi szerződések megkötésére kaptak jogosultságot az országban létező, állam által fölállított kulturális közösségek. Az eurorégiók nem jelentenek automatikus segítséget a résztvevők számára. Inkább egy olyan mechanizmusnak nevezhetnénk, ami elősegíti az információcserét, erősíti az illető régió szervezeti és gazdasági erőforrásait a kölcsönösség révén. Ezzel járul hozzá ahhoz az erőfeszítéshez, ami a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatásával jár (Alomar 1995). A fenti meghatározások érzékeltetik, hogy az eurorégiók komoly gondja, hogy hoszszú ideig nem rendelkeztek közjogi státusszal, azaz nem voltak jogi személyiségek, saját nevük alatt nem vállalhattak kötelezettségeket. Erről gondoskodott az Európa Tanács, amikor 1981-ben kihirdette a Területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határ menti együttműködéséről szóló európai keretegyezményt, az ún. madridi konvenciót, amely a határ menti együttműködések alapját jelenti. Ehhez a konvencióhoz 1995-ben egy kiegészítő jegyzőkönyvet csatoltak, amely támogatja az állandó, akár közjogi, akár magánjelleggel és döntéshozó hatáskörrel rendelkező szervezet létrehozását a határ menti együttműködések számára. A kiegészítő jegyzőkönyv lehetőségeit azonban igen kevés állam alkalmazza, mert az egyes országoknak nagyon eltérő a közigazgatási és az igazságszolgáltatási rendszere. Mindenesetre Németország és Hollandia elfogadták a felkínált lehetőséget, és hogy élni tudjanak vele, a saját belső jogrendszerükben is megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy az önkormányzattal rendelkező közigazgatási egységek saját feladat- és hatáskörükben nemzetközi kapcsolatokat alakíthassanak ki. A kül- és belföldi jogszabályok segítségével a két ország között a határon átnyúló együttműködések ennek megfelelően jogi személyiséggel rendelkeznek, közjogi személyek. Nem jelentenek új közigazgatási szintet, de közösen működtethetnek intézményeket, amelyeknek a költségeit közösen fedezik. A magyar alkotmány és a magyar törvények lehetővé teszik, hogy a helyi képviselőtestületek együttműködjenek más országok helyi önkormányzataival, tagjai lehetnek nemzetközi önkormányzati szervezeteknek, részt vehetnek határ menti regionális együttműködésben. Magyarország és Szlovákia is csatlakozott a fent említett madridi konvencióhoz, amely alapjául szolgál a határ menti együttműködésnek. Azonban nem fogadták még el a kiegészítő jegyzőkönyvet, ami jogot adna az önkormányzatoknak, hogy saját hatáskörükben nemzetközi szerződéseket kössenek. A hatályos jogszabályok szerint nemzetközi szerződést csak az országgyűlés, a kormány és a köztársasági elnök köthet (Baller 2004).
