Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2008 (Somorja-Dunaszerdahely, 2009)
Közéleti krónika 2008
A. SZABO LASZLO A SZLOVÁKIAI NEMZETISÉGI KÖZOKTATÁSI SZÁMARÁNYOK [Národnostné školstvo na Slovensku] Általános bevezető Évről évre megvizsgáljuk a szlovákiai nemzetiségek kulturális és oktatási életkörülményeit, majd rendre közreadjuk a helyzetükről szóló jelentéseket, de minden esetben azzal a keserű ténnyel vagyunk kénytelenek szembesülni, hogy az egyik oldalon az ambícióik és a lehetőségeik nincsenek egyenes arányban, másrészt viszont az egyes kisebbségek jogérvényesítése sem éri el az alkotmányos és törvényes garanciák szintjét. Ez elsősorban a kisebbségi sors elutasításának, valamint a nemzedékek óta rohamosan gyengülő, esetenként teljesen elhaló nemzetiségi identitástudatnak a számlájára írható. Az országban számon tartott némely nemzeti kisebbség képviselői közül a fiatalabb generációk esetében egyre kisebb jelentőséggel bír a nyelvi hovatartozás kérdése, és ennek köszönhetően lanyhul az igény a nemzetiségi nyelven működő oktatási és nevelési intézmények működtetése iránt is. Mára gyakorlatilag már csak a magyar és az ukrán kisebbség rendelkezik anyanyelvi óvodákkal és iskolákkal, s mindössze a kivételt erősítő szabályként jegyzi az iskolahálózat a Késmárki és Ólublói járások 13 német tanítási nyelvű osztályát, Csebény község 1 ruszin osztályának 7 tanulóját, valamint a pozsony-ligetfalusi bolgár magániskola 6 osztályának 50 gyerekét. Szlovákiában jelenleg angol tanítási nyelvű alapiskolákba is többen járnak, mint ezen kisebbségek intézményeibe összességében. Ezért aztán a jelen tanulmány is kénytelen elsősorban a magyar és az ukrán minoritás helyzetét értékelni, valamint a róluk szóló statisztikai adatokat elemezni. Mindez nagyban előrevetíti a szlovákiai kisebbségek jövőjét, hiszen a hagyományaik és kultúrájuk továbbadásában beállt hiátus jelentősen megnehezítheti a fonal újrafelvételét, valamint megmaradásuk elengedhetetlen eszközeinek tudatos fenntartását. Mindebben ugyanis kiváltképp jelentős szerepet játszik az iskola, amely a családi fészkeken kívül is lehetőséget ad a kisebbségi nyelvek használatára és ápolására. Az alábbi fejezetekben három év adatait próbáljuk meg összevetni. Első támpontként a 2001-es népszámlálást közvetlenül követő tanévet (2002/2003) vesszük figyelembe, majd három-három esztendő elteltével vizsgáljuk meg, hogyan változtak a közoktatási intézmények statisztikái, amelyek gyakorlatilag a legifjabb generációk körében végzett népszámlálásnak is tekinthetők, így aztán az elkövetkező évtizedek folyamatait is prognosztizálják. A vizsgálat közreadása előtt (és a teljes kép megrajzolásához) szükségesnek tartjuk áttekinteni, hogy miről is árulkodott a lakosság 2001-es számbavétele. Az adatok szerint a szlovák nemzetiséget a megkérdezettek 85,8%-a jelölte meg, míg magyarnak 9,7% vallotta magát. Mindössze 1,7% volt a roma, 0,8% a cseh, 0,4% a ruszin,
