Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2008 (Somorja-Dunaszerdahely, 2009)
Štefan Šutaj - Sápos Aranka: A nemzeti kisebbségek helyzete 2008-ban Szlovákiában
8 Štefan Šutaj-Sápos Aranka zeti kisebbségek és az egész társadalom a támogatását. Ezzel feladta a nemzetiségi ellentétek és viták megelőzésének lehetőségét. A kormány betartja az általános kisebbségi jogokat, de nem kívánja azokat magasabb szintre emelni - ezt a politikai irányvonalat hangsúlyozza Ján Kubiš külügyminiszter egyes kijelentéséiben is: „Nem vállalunk rendkívüli munkát, de megtartjuk azt, ami van.” (Kubiš megoldást ígér....). A szlovák kormány nemzetiségi politikájának további alapvető problémája az állampolgári és etnikai elv ütközése. Szlovákiának polgári alapokon nyugvó politikából kellene építkeznie, amelyben az itt élő magyarok, ruszinok, ukránok, romák, németek, lengyelek és egyéb nemzeti kisebbségek képviselői a Szlovák Köztársaság állampolgáraként a szlovákokhoz hasonlóan vállalhatják saját nemzetiségüket. A vezető politikusok viszont 2008 folyamán gyakran használtak olyan megfogalmazásokat, amelyek azt sugallhatták, hogy a törvények, a kormányzati intézkedések a szlovákok, és nem Szlovákia állampolgárai számára készülnek.2 Szlovákiában a történelmi hagyományoknak megfelelően egyértelműen különbséget tesznek állampolgárság és kulturális-nyelvi (nemzetiségi) identitás között. A szlovák kormány, amennyiben minden szlovákiai állampolgár kormánya, nem csak a szlovák nemzetért, hanem az összes állampolgáráért tevékenykedik, tekintet nélkül azok nemzetiségére, és ezt így is kell közvetítenie a nyilvánosság felé.3 A valóságban azonban már a kormányprogrammal megkezdődött a nemzetállam megerősítése, amelyhez további tevékenységek kapcsolódtak. Az ellenzéki pártok politikájában szintén megjelenik az a törekvés, hogy a kisebbségek ne szigetelődjenek el, vegyenek részt a közügyek irányításában. {Vladimír Palkó..., 2008). A szlovák kormánypolitika az országépítés folyamatában a nyelvi-kulturális és az állampolgári elv között vergődik. Az ország alkotmányára hivatkozva ragaszkodik az etnikai elvhez, még akkor is, ha ez a lakosság összetétele szempontjából nem megfelelő. A Magyar Köztársaság határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájára pedig populista-nacionalista retorikával reagál (ezt a kérdéskört részletesebben taglalja Mesežnikov-Gyarfášová, 2008). 2. A NEMZETI KISEBBSÉGEK HELYZETE A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG JOG- ÉS ALKOTMÁNYRENDSZERÉBEN A Smer-SD-SNS-HZDS-llS koalíció kormányra jutása főként a magyar kisebbséget töltötte el aggodalommal, amely attól tartott, hogy a nemzeti kisebbségek jogi helyzete rosszabbodni fog. Szlovákia legfelsőbb vezetői ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a ki2 Pozitív példaként említhetjük annak a nyilatkozatnak a megfogalmazásait, amelyet a kormány Szlovákia megalakulásának 15. évfordulójára jelent meg: „A szlovák nemzet a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségekkel és etnikai csoportokkal közösen..." (Vyhlásenie vlády..., 2008). 3 Ezzel kapcsolatban szeretnénk bemutatni, hogyan értelmezi D. Čaplovič kormányalelnök ezeket az elveket. Felszólalása 2008. március 11-én hangzott el az Európa Tanács konferenciáján Strasbourgban a Nemzeti Kisebbségek Védelméről Szóló Keretegyezmény, illetve a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája elfogadásának 10. évfordulóján. „Tudatában vagyok annak, hogy egy társadalom demokratikus érettségét nem a többség akaratának kifejezése bizonyítja, hanem az, hogy biztosítani tudja a legkisebb kisebbség védelmét és jogait is. Ahogyan egyensúlyba tudja hozni a többség akaratát a kisebbségek védelmével és az államhoz fűződő lojalitásukkal. A polgári-nemzeti-nemzetiségi vagy etnikai tudat viszonya az europolgárság kifejezője..." (Národnostná otázka..., 2008).
