Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2008 (Somorja-Dunaszerdahely, 2009)
Štefan Šutaj - Sápos Aranka: A nemzeti kisebbségek helyzete 2008-ban Szlovákiában
A nemzeti kisebbségek helyzete 2008-ban Szlovákiában 29 Bauer Editet jelölte. A lista második helyére Mészáros Alajos került, aki korábban Szlovákia svédországi nagykövete volt. A negyedik helyre Lancz Attilát jelölte, az Európai Parlament egyik képviselőjének az asszisztensét, őt követte a listán Albert Sándor és Hodosy Szabolcs (SMK si chce..., 2008). Az MKP európai orientáltsága a legegyértelműbben a Lisszaboni Szerződés elfogadása körüli viták során nyilvánult meg. A párt ennek a dokumentumnak az elfogadását annak ellenére is támogatta, hogy a parlamenti ellenzék azt a sajtótörvény bizonyos módosításához kötötte. Tekintettel arra, hogy az MKP a Lisszaboni Szerződés jóváhagyásának folyamatát kihasználta arra is, hogy tárgyaljon az oktatási törvény módosításáról, a többi ellenzéki párt árulással vádolta meg. Mindez később visszatükröződött a parlament ellenzéki pártjai közötti viszonyban is. Az SDKÚ-DS és a KDH ezek után az MKP-t nem hívta meg a közös tárgyalásokra. Mindkét párt képviselői azt hangoztatták, hogy az ellenzéket csak az említett két párt képviseli. A három ellenzéki párt vezetői utoljára 2008. április 1-jén találkoztak az MKP székházában (SDKÚ a KDH sa..., 2008). Ekkor a kormánykoalícióval való kollaborálással vádolták meg az MKP-t. A pártnak elsősorban az oktatási törvényről folytatott tárgyalásokat rótták fel, de az Angyal Béla, az MKP jelöltje által vezetett Közbeszerzési Hivatal lépéseit is. Csáky Pál emlékeztetett arra, hogy Angyal Bélát még a második Dzurinda-kormány idején választották meg ebbe a funkcióba, és a törvény értelmében ezt a tisztséget öt éven áttölti be. „Az MKP pártszerveinek semmilyen ülésén, soha nem tárgyaltunk a Közbeszerzési Hivatal döntéseiről. Visszautasítom a politikai befolyásolás vádját." (KDH a SDKÚ..., 2008). 2008 áprilisát követően az ellenzéki pártok elnökei legközelebb 2008. szeptember közepén találkoztak újra, meg kellett egyezniük abban, hogy az ellenzéki pártok közül kik lesznek tagjai a Szlovák Földalapnak, valamint az Egészségbiztosítási Felügyelet (Úrad pre dohľad nad zdravotnou starostlivosťou) felügyelő tanácsának (Opozičné stretnutie..., 2008). Még a „futballválság” se változtatott semmit ezen a helyzeten, az ellenzéki pártok 2008. november 24-én az MKP nélkül beszélték meg a parlament soron következő ülésén követendő ellenzéki stratégiát. „Konkrét kérdések megoldása kapcsán a parlamentben találkozunk” - jelentette ki a KDH alelnöke, Martin Franc (KDK a SDKÚ..., 2008). Az említett novemberi találkozás után a két ellenzéki párt, az SDKÚ és a KDH bejelentette, hogy a parlamentben a képviselők frakciói szintjén az MKP-val is együtt fognak működni (Opozičné..., 2008). Az MKP-ban a párt korábbi vezetése (első sorban Bugár Béla és Simon Zsolt), valamint az új vezetés (mindenekelőtt Csáky Pál és Duray Miklós) között fennmaradt a feszültség. Bugár Béla diplomatikus és mérsékelt politikáját elsősorban a szlovák politikai pártok értékelték nagyra, ő azonban a pártban az elnökválasztás során elszenvedett vereség miatt céltudatosan kezdett kivonulni az MKP politikai életéből. Bugár a tömegtájékoztató eszközök előtt is elutasította azt a lehetőséget, hogy visszatérjen a pártpolitika első vonalába, viszont egyértelműen javasolta a párt jelenlegi elnökének a leváltását (Bugár: SMK potrebuje..., 2008). A párton belül az ellentétek további forrását képezték Simon Zsolt kijelentései, aki élesen bírálta az MKP vezetését. A rimaszombati Járási Etikai Bizottsága úgy döntött, hogy az országgyűlési képviselő kijelentéseivel nem sértette meg a párt alapszabályát. Csáky Pál megfellebbezte az etikai bizottság döntését, és az említett esettel kapcsolatban kijelentette, hogy a pártban nincsenek ellentétek, csak néhány egyén elégedetlenkedik (SMK nechala..., 2008; Csáky a Mede..., 2008).
