Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2006 (Somorja-Dunaszerdahely, 2007)
A. Szabó László: A szlovákiai közoktatási számarányok 2006-ban
A. SZABO LASZLO A SZLOVÁKIAI KÖZOKTATÁSI SZÁMARÁNYOK 2006-BAN [Školstvo na Slovensku v číslach za rok 2006] 1. Bevezető Egy népcsoport jövője elsősorban az iskolapadokban formálódik. Ott dől el, milyen identitással fognak rendelkezni a jövő nemzedékek tagjai, milyen mértékben kötődnek majd gyökereikhez, történelmi múltjukhoz, kultúrájukhoz, hagyományaikhoz. Az elkövetkező évtizedekben viszont csak a jól működő, minőségi munkát végző intézmények számíthatnak átütő sikerekre. Amennyiben a nemzetiségi iskolák meg szeretnék tartani jelenlegi pozícióikat, mindenképpen szembe kell nézniük ezzel a ténnyel. A hagyományőrzés mellett így sokkal inkább a magas szintű szakmai munka lehet a kisebbségek megmaradásának záloga. Természetesen továbbra is kézenfekvő bizonyosság lesz a Comenius óta ismert tétel, miszerint az anyanyelven megszerzett tudás a legmaradandóbb, de az európai kontextus, a mobilitás által megnyílt lehetőségek más motívumokat is felsorakoztatnak az iskolaválasztás előtt állók körében. A kisebbségben élők számára mégis csupán az jelenthet valódi megmaradási esélyt, ha saját nyelvükön művelődhetnek, ha biztosított számukra a kisebbségi nyelven működő iskolák minden jellegzetessége és előfeltétele, hogy az óvodától a tanárképzésig a specifikumokat figyelembe vevő saját intézményrendszert tarthassanak fenn. A szükséges feltételek biztosítása a mindenkori kormányzat felelőssége, s ennek fényében kellene alakítani az oktatást szabályozó jogi normákat. A szlovákiai oktatási rendszerben viszont 2006-ban sem történtek meg a régóta várt és beharangozott változások, reformokról pedig végképp nem beszélhetünk, hiszen még mindig a Tt. 29/1984. számú közoktatási törvény van életben, mely idejétmúlt, elavult, s a kisebbségi oktatás sajátosságait sem veszi figyelembe. Az előrehozott parlamenti választások eredményeképpen újfent elillant a politikai akarat egy modern jogszabály elfogadására, s ez már csak az újonnan létrejött koalíció műhelyében születhet meg, ám valószínűsíthető, hogy nem a kisebbségbarát hozzáállás fogja jellemezni. Mivel sem formáját tekintve, sem tartalmában nem változott a szlovákiai nemzetiségi oktatás, így csupán a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok ismeretében tehetünk tétova kísérletet a helyzetjelentés megfogalmazására, a korábbi esztendők viszonyainak és a mai állapotoknak az összevetésére. A létszámok és a számarányok sok esetben lényeges mozzanatokról árulkodnak, s ha figyelembe vesszük a legutóbbi népszámlálás adatait és a demográfiai mutatókat, illetve a mérvadó prognózisokat, akkor messzemenő következtetéseket is levonhatunk belőlük az egyes nemzetiségek jövőbeli várható potenciálja és súlya kapcsán. Célunk azonban ezúttal elsősorban csak a 2006-os kép kimerevítése és felnagyítása,
