Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
III. Kutatási eredmények
III. 4. Kötődések 87 ségnek lényegesen, 16 százalékkal kisebb a vonzereje (mindkettőnél 30%). III.3.2. Mi kell ahhoz, hogy valaki magyarnak számítson? Ez esetben nem három, hanem tizenkét kritérium állt a válaszadók rendelkezésére, akik egytől ötig terjedő skálán pontozták az egyes szempontokat. Minél fontosabbnak tartották az adott kritériumot, annál magasabb pontszámot ítéltek neki (20. ábra). A végeredmény azt mutatja, hogy a szlovákiai magyarok szerint ahhoz, hogy valaki magyarnak minősüljön, az a legfontosabb, hogy magyarnak tartsa magát. Vagyis elsősorban nem attól lesz valaki magyar, hogy megfelel bizonyos objektív feltételeknek - magyar állampolgárság, magyarországi születés, magyar környezetben élni, magyar pártra szavazni, magyar nyelven működő egyházhoz tartozni, magyar szülők gyermekének lenni (ezeket a megkérdezettek kevesebb, mint fele tartja fontosnak). A nemzeti hovatartozás legfontosabb kritériuma egy szubjektív szempont, egy érzés, egy erre épülő döntés, hogy kinek-minek érezzük, hova soroljuk magunkat (93% tartja fontosnak). Ezt két kultúmemzeti azonosulást mutató kritérium követi: a magyar anyanyelvűség és a magyar kultúra ismerete és szeretete, vagyis újfent látható, hogy a kulturális tényezőnek komoly identitásképző szerepe van, ahogy azt már az előző fejezetben is láthattuk. Ezt követi a származás, de lényegesen többen vélekednek úgy, hogy az is elég, ha csak az egyik szülő magyar (83%), mint ahányan a homogén magyar származás fontosságát (49%) hangsúlyozzák (a vegyes házasságokról elmondottak nem támasztják alá ezt az optimizmust). A magyar zászló tisztelete fontosabb (63%), mint a magyar iskola (58%), de valószínűleg más eredményt kaptunk volna, ha a magyar alapiskola szerepel kritériumként. S ahogy azt már említettem, a többi szempontot a megkérdezettek kevesebb, mint fele tartotta fontosnak. Legkevésbé fontosnak a magyar állampolgárságot és a magyarországi születést tekintették. Vagyis még egyszer ismételve: ahhoz, hogy valaki magyarnak számítson, az a legfontosabb, hogy magyarnak tartsa magát és magyar legyen az anyanyelve, s az a legkevésbé fontos, hogy magyar állampolgár legyen, illetve Magyarországon szülessen. S ez egyben azt is jelenti, hogy nem az a magyar, akit más tart magyarnak, hanem az, aki önmagát tartja annak. III. 4. KÖTŐDÉSEK III. 4.1. A szlovákiai magyarok kötődése Szlovákiához, mint hazához A szlovákiai magyarok többségének Szlovákiához való kötődése leginkább azon alapul, hogy itt születtek és itt van a hazájuk, még akkor is, ha haza alatt nem mindenki érti ugyanazt. 2011-ben a szlovákiai magyarok 35 százaléka a szülőföldjét tartotta a hazájának. A szülőföld fogalmát is különféleképpen értelmezik: Szlovákia, Felvidék, az a település, ahol születtek vagy ahol jelenleg élnek (a kettő lehet azonos), az a tájegység, amelynek részét képezi a születési, illetve lakhelyük (például Gömör). A szülőföld, s az így értelmezett haza földrajzi szempontból a többség esetében Szlovákia területén van. A szülőföldet hazájuknak tartók szlovákiai kötődése tehát nyilvánvaló. Ez a kötődés elsősorban területi, másodsorban ország-állam jellegű kötődést jelent.58 58 2007-ben 30% Szlovákiát, 24% a Felvidéket, 16% a születési helyét, 13% a lakóhelyét, 8% az adott néprajzi tájegységet, (modernebben) régiót, 9% Magyarországot, 3% a történelmi Magyarországot tartotta szülőföldjének. Összehasonlításképpen néhány adat arról, hogy 2007-ben a többi Kárpát-medencei magyar mit tartott szülőföldjének: Erdélyben 44% Erdélyt, 17% Romániát, 22% a szülőhelyét. Vajdaságban 68% Vajdaságot, 11% szülőhelyét, 7% Szerbiát. Kárpátalján 67% Kárpátalját, 14% szülőhelyét, 9% Ukrajnát. Magyarországon 82% Magyarországot, 7% a szülőhelyét, 4% a lakóhelyét (Kárpát Panel 2007).
