Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)

I. Kiindulópontok

18 I. Kiindulópontok dern társadalomnak szüksége volt képzett, egy­mással kommunikálni képes munkaerőre; ez kívánta meg a társadalom homogenizációját” (Kántor 2004:281). A nemzet fogalom mai szó­­használata tehát egy homogén népességet felté­telez, azonban továbbra is „illékony kategória” (Gellner 2009), s korábban is, ma is többen utal­nak rá, hogy nem lehet pontosan meghatározni (Weber 1992, Dieckhoff 2002; Kilias 1999).8 Nemcsak azért, mert a nemzet fogalom tovább­ra is több jelentést hordoz, hanem azért is, mert az idők során ezek a jelentések is változtak. „Nemcsak a nemzet történetisége nyilvánvaló, hanem a nemzettel kapcsolatos tudományos megközelítéseké is” (Granasztói 2004). Vannak szerzők, akik szerint épp azért, mert nincs egyértelmű válasz, eleve hibás kérdésfel­tevés a nemzet mibenlétét firtatni, és valójában nem is ez a legfontosabb kérdés. A nemzet fogalmát alkotó „konstrukciók - mint például a nemzeti történelem vagy a nemzeti kultúra kánonja — összefüggése a nemzetnek olyan elképzeléseivel, amelyek reálisan determinál­ják az emberi cselekvést, csak problematikus lehet. Inkább az a fontos kérdés, „hogyan jön létre immanensen és mindig újra a nemzet?”, amely a jelenséget, mint folyamatot kutatja, nem pedig tárgyiasult kategóriát” (Kilias 1999:424). Ebben az értelemben beszél Benedict Anderson „elképzelt politikai közös­ségekről” (Anderson 2000), és Roger Brubaker is erre utal, amikor a nacionalista politika következtében létrejövő nemzetről, mint gya­korlati kategóriáról beszél (Brubaker 1996). További kérdés, hogy milyen ismérvek alapján beszélhetünk nemzetről, vagyis mitől nemzet a nemzet: „Az objektív tényezők meg­határozó szerepét valló megközelítések egy nemzet jellemzői közé a kultúrát, a nyelvet, a közös történelmet, esetleg a közös vallást sorolják. Azt feltételezik továbbá, hogy ezek­nek az objektív kritériumoknak a megléte önmagában generál egy bizonyos nemzeti iden­titást. A szubjektív megközelítések - nem tagadván egyes objektív jellemzők meglétének fontosságát - a nemzethez való tartozás hitét tekintik a legfontosabbnak: nemzetről csak akkor lehet beszélni, ha a hozzá tartozók érzik, vallják is odatartozásukat” (Kántor 2004:280). A nemzet fogalom megközelíthető abból a szempontból is, hogy milyen funkciót tölt be. Például: „a nemzet nevesíti az államok és állampolgáraik, illetve a különböző államok közötti viszonyt; olyan ideológiai konstrukció, amely nélkülözhetetlen az állampolgárok helyének kijelöléséhez a modem államban és a nemzetközi színtéren” (Verdery 2004:379). Sőt, a nemzet fogalom többértelműségének is van funkciója: „A nemzet szimbólum, és hogy képes szimbólumként működni, annak két oka van: a jelentése nem egyértelmű, különböző csoportokat mozgósít, melyek azt gondolják, hogy ugyanazt értik alatta. Másodszor pedig, használata bizonyos érzelmeket és diszpozíció­kat hív elő, amelyek vele kapcsolatban az úgy­nevezett nemzetépítés évtizedei során alakultak ki” (Verdery 2004:380). Mikor jött létre a nemzet? Az uralkodó nézet szerint a nemzet a modem kor terméke, viszont némely szerzők szerint már a premo­­dem korban, vagyis a 19. század előtt is voltak a nemzetnek megfelelő közösségek. Ezek azonban nem azonosak a modem nemzettel, ezért a nemzet szót vagy csak a modem nemzet kapcsán használják, vagy eleve modem nem­zetről beszélnek (Renan 1995, Walker 1998). Mások szerint a premodem korban léteztek ugyan etnikai alapú közösségek, ám bármilyen értelemben is használjuk a nemzet fogalmat, ezek nem voltak, nem lehettek nemzetek, mivel a nemzet csak a modern korban jöhet létre (Weber 1992). Ezért nincs is értelme kihangsú­lyozni, hogy a nemzet modem, hiszen mivel a nemzet eleve a modem kor terméke, nincs nem modem nemzet. Egyes szerzők a modem nem­zet születése szempontjából nem tartják fontos­nak a nemzetet megelőző etnikai jellegű közös­ségek szerepét, mások viszont konstatálják 8 De azért szinte mindenki megpróbálja.

Next

/
Thumbnails
Contents