L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
1. Kegyeleti jelek, haláljelek, halálhelyjelek. Egy régi-új szokás: a halálos balesetek helyszínének megjelölése
Kegyeleti jelek, haláljelek, halálhelyjelek... 29 És alatta egy kifaragott kakas, a felébredés, a feltámadás jelképe. Hogy afenntebbi vers nem valami jeles költemény, azt magam is átlátom, de azt mégis közlöm, mint egy mintáját a szokásos népköltészetnek, mint egy szokásos modorát a székelyföldi sírverseknek, mert azok mindenikében megvan rendszerint a haláleset elbeszélése, megvan az a sajátos visszabeszélgetés a túlvilágról, s búcsúzgatás itten maradt kedveseitől. (Orbán 1982, 186) Számos hasonló példát hozhatnánk a lovak által okozott tragédiák haláljeleit illetően Európa más országaiból is. A Drezda körzetéhez tartozó Seifersdorfban álló 1678-ból származó hatalmas kőkereszt is egy lovak által agyontaposott személy emlékét őrzi (vő. Müller-Quietzsch 1977, 128). A Passauhoz közeli Salzweg nevű településen át Csehországba vezető egykor fontos sóút szerepét betöltő országút mentén egymástól pár száz méternyi távolságra például két olyan emlékjel is található, amikor lovak okozták a halálos baleseteket. Az egyik egy kőből faragott alacsonyabb emlékjel, amelyen egy domborműves ábrázolás is megörökíti a haláleset körülményeit. A halálhelyjel feliratából megtudható, hogy Georg Fuchs nevű fuvaros kocsislegény emlékére állították, aki a lovak által okozott halálos sebesülései következtében 44 órás szenvedés után 1897. október 20-án a Maier család házában az utolsó kenet felvétele után visszaadta lelkét az Űrnak.25 A lovak által 1879-ben agyontaposott Georg Fuchs fuvaros emlékjele a Passauhoz közeli Salzwegen (L. Juhász Ilona felvétele, 2003) 25 A felirat záróformulájaként olvasható négy sor (O Wanderer stehe still/Betrachte hier des Menschen Sieh/ Gesund fuhr ich zur Stadt hinaus/Als Toten fahrt man mich nach Haus - Állj meg, ó vándor / nézzed az embert / épen jöttem el otthonról / s holtan visznek haza) nagyon sok, a német nyelvterületen állított haláljelen megtalálható, s nem csupán a korábbiakon, hanem a napjainkban állítottakon is. Vö. Dickenberger 1995.
