L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
1. Kegyeleti jelek, haláljelek, halálhelyjelek. Egy régi-új szokás: a halálos balesetek helyszínének megjelölése
30 Kegyeleti jelek, haláljelek, halálhelyjelek... Az ugyanezen a településen ugyanennek országúinak bal oldalán haláljelként állított magasabb fémkereszt talapzatán olvasható szöveg felirata ugyancsak megörökíti a baleset körülményeit. Ezúttal a Matthias Mutzinger nevű áldozat halálát saját lovai okozták 1900. október 23-án.26 A cseh határ közelében fekvő osztrák város, Freistadt határában egy négyzetes átmérőjű képoszlop tetejének mind a négy oldalán színes, bádogra festett ábrázolások láthatók, a legnagyobbik egy közlekedési baleset emlékét örökíti meg. A felirat tanúsága szerint az 1892. május 30-án történt baleset okozója egy mozdony volt. Ennek füttyétől riadt meg Horner Johann nagygazda lova, amely ledobta és agyontaposta gazdáját. (Brachtel 1997, 5) A német nyelvterületen a sok hasonló, Marterlnek nevezett emlékjel között számtalan olyat találhatunk, amelyek szintén a lovak által okozott halálos balesetek áldozatainak készültek. 1.3. Közlekedési balesetek áldozatainak állított emlékjelek (halálhelyjelek) A gépjárművek megjelenésével, majd egyre nagyobb mértékű elterjedésével az utak mentén is megszaporodott a haláljelek száma, manapság nem csupán a felsőbb és tehetősebb társadalmi réteg képviselői állítanak ilyet, hanem szinte bárki megteheti. Ma már a márványból vagy más anyagból készült költségesebb emlékjeltől a legigénytelenebb jelölési módig minden megtalálható az utak mentén. A közlekedési balesetek helyét jelölő emlékjelek napjainkban ma már világszerte elterjedt jelenségnek számítanak, bár formájukat és méretüket illetően országonként kisebb-nagyobb eltérések figyelhetők meg. Elterjedésükkel párhuzamosan kialakult a hozzájuk kapcsolódó kultusz is, amely jelentős mértékben követi annak az adott országnak vagy régiónak kegyeleti szokásait, ahonnan az áldozat származik, s a temetőkben is tapasztalható jelenségek egyfajta leképzésének tekinthetjük. Dél-Szlovákiából több adattal is rendelkezünk olyan halálhelyjelekre vonatkozóan, amelyeket az automobil-közlekedés megindulásának kezdetén állítottak. Dunahidas település szélén, a Dunaszerdahely irányába vezető út mellett álló feszületet a helyiek elmondása szerint az ezen a helyen halálos balesetet szenvedett Vay Imre báró emlékére állították. A feszület első oldalán Báró Vay emlékére, hátul pedig VAY IMRE BÁRÓ x 1909. JUL. 1./„Mi Atyánk,/ ki vagy/a Mennyekben” felirat olvasható.27 Az állítás okára itt sem nem utal a szöveg, tehát okkal feltételezhetjük, hogy a szakrális kisemlékek között akár több, a közlekedési haláljel kategóriába sorolható objektum lehet. 26 Saját gyűjtés, 2003. 27 Liszka József gyűjtése, 1997. Etnológiai Központ - Szakrális Kisemlék Archívum, Szenei járás dosszié.
