L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)

10. Melléklet

10. Melléklet

A szetei emlékhelyhez fűződő gyilkosságról szóló balladaszerű vers:

Az 1922-es esztendőben Baromvásár volt Kéménd községben,

Gavcsík is elment volna a vásárba,

Ha lett volna pár ezer koronája.

És Gavcsíknak mi jutott eszébe,

Van Prokosnak, majd kölcsönzők tőle.

Ha nem adna, agyonütöm az úton,

S ha időm lesz, az árpába behúzom.

Mi történt a lontói nagy határban,

Prokos Imrét találták az árpában.

Gavcsík Jano volt annak a gyilkosa,

Köllött neki az ötezer korona.

Kedves párom bocsásd meg a bűnömet,

Ne bontasd fel az én fájós testemet.

Tetesd be a sötét sír fenekébe,

Szenvedtem én már a gyilkos kezébe.

(Budai Ernő: A szetei képecskéről. Honti Lapok 2008/8, 8.

Közli: Bendík 2010, 8)

Hejcei mementó

A hejcei Borsó-hegyen állnak a fák félig megégetten.

Alattuk kopjafák sorakoznak, némán elmondják az utókornak: azt a sok vágyat és reményt, ami ott távolban a szívükben élt.

A szívükben, mely tele volt szeretettel, az itthoniak iránti érzelmekkel. Álmaikban egy új életet láttak, meleg családi otthonra vágytak.

A kemény katonaszív lángolt, egyre közeledett a távol.