L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
10. Melléklet
Melléklet 211 Nem gondoltak már a veszélyre, mit otthagytak a messzeségben. Érezték szinte az öleléseket, ahogy szorítnak szülőt, feleséget. E pillanat sosem jött el, minden ottmaradt a Borsó-hegyen. Állnak a fák, félig megégetten, csonkjaik az ég felé merednek. Millió jajszó, sóhaj rájuk aggatva, ők csak állnak, mélyen hallgatva. A titkok titkát magukba zárták, mint azok, akik őket hazavárták. Hejcei mementó a hatalmas kőszikla, koszorúk, mécsesek vannak alatta. Ezernyi látogató teszi tiszteletét, őrizni fogják e katonák emlékét. Farkas Rózsa (Vasárnap 45, 2012/8, 37) A Bartal György motorkerékpár-versenyző emlékére édesapja által Faddon állított hatalmas obeliszkbe beépített egyik dokumentum részlete: Ezen obeliszk, végtelenül szeretett, egyetlen drága jó György fiam, egyetlen megértő, igaz barátom, életem egyetlen nagy boldogsága és reménysége - áldott Emlékének készült, ki 1936. évi augusztus hó 16-án, szép fiatal életének 23-ik évében motorkerékpárján a halálba vágtatott. Célja, az Ő páratlanul szeretetreméltó, jóságos, barátságos egyéniségének emlékezetét hosszú évszázadok idejére megőrizni és fenntartani, nehogy a feledés sötétjébe vesszen az el, mikor elmúlik az az élő világ, mely Őt ismerte és - gondolom, kivétel nélkül - szerette. Az emlékmű Magyarországban, Tolna vármegyében, Fadd község határában fekvő birtokom „Györgymajor” nevű részén áll. Ezen a birtokon, melyet szépatyám Bartal György 1837 évben királyi donátionba kapott, töltötte rövid, de boldog életének legnagyobb részét áldott emlékű fiam. Itt fejlődött bájos, mindig mosolygó kis gyermekből ragyogó lelkű, délceg fiatal emberré, ez volt otthona, ezt szerette mindenek felett, ezt a földet, melynek ura lett volna, s mely most hamvait takarja a faddi kert sírboltjában, hol örök álmát alussza Ő, a földre szállt napsugár.
