L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
5. A társadalom viszonyulása a halálhelyjelekhez
A társadalom viszonyulása a halálhelyjelekhez 171 Az Állami Autópálya Kezelő Zrt. szóvivője is sommásan fogalmazta meg véleményét az újságíró kérdésére. Szó szerint idézem, ugyanis a Szlovákia magyarlakta tájain végzett kutatásaim során az adatközlők egy része is ilyen szellemben nyilatkozott: ... a hozzátartozók már rég nem elégednek meg a koszorúval, apró fakereszttel és egy-egy mécsessel. Az emlékjelek út menti elhelyezését kegyeleti okokból hallgatólagosan nem gátolták, de az utóbbi időben már bennük is felmerült, hogy valamilyen formában fellépjenek a túlzó építmények ellen - nehéz toleránsán tekinteni az olyan, padkán felépített konstrukcióra, melyeket zavaró helyük és méretük miatt már kénytelenek terelést jelző táblával körülvenni. Ha megsértődik a kedves hozzátartozó, ha nem, de akárcsak a ruhát tépő, teátrálisan balkáni gyász, az ilyen fölösleges és túlzó építmények sem a halottnak, hanem az önmagát sajnáltató családnak szólnak. Exhibicionista módon tudatják a fájdalmat, pedig ettől a holt fel nem támad. A Magyarországon jelenleg érvényben lévő, közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 37. paragrafusára hivatkozva a szóvivő egyebek közt az alábbiakat nyilatkozta: „ ...ezek a paragrafusok értelemszerűen nem nevesítik a síremlékeket, de az könnyen levezethető, hogy felállításuk nem lehetséges - ami most van, az csupán megtűrt állapot.” Az Ml-es autópálya 72. kilométerénél a grébicsi pihenőben létrehozták a „balesetben elhunytak hivatalos kegyhelyét”, ahol a megemlékezhetnek a közlekedési balesetben elhunytakról. Ezzel kapcsolatban a szóvivő azonban szkeptikusan megjegyezte: „Persze, nincs az a fájdalommal sújtott rokon, aki azért elautózik az ország másik felébe, hogy a hivatalosan kijelölt helyen lerója saját kegyeletét. Minden bizonnyal marad az eddigi gyakorlat, minden bizonynyal növekedni fognak az emléktömbök méretei - sajnos egyesek még a szeretteik halálával is képesek licitálni.”132 Zorica Vitéz (Rajkovié) a korábbi fejezetekben már többször is idézett tanulmányában említi, hogy a volt Jugoszláviában megtiltották a halálhelyjelek állítását, a rendelkezést azonban a lakosság szinte teljesen figyelmen kívül hagyja (Vitéz [Rajkovié] 2001, 425-435). A világ különböző más helyein, sőt még egy szövetségi állam keretein belül sem kezelik egységesen ezt a problémát. Az Amerikai Egyesült Államokban például nem mindegyik szövetségi államban tolerálják ezt a szokást. Wyoming állam vezetése 2008-ban olyan határozatot hozott, amelynek értelmében a halálos közúti balesetben elhunytak emlékére állított halálhelyjeleket el kell távolítani az utak mellől. Döntésüket azzal indokolták, hogy az így elhelyezett halálhelyjelek gondozása, látogatása balesetveszélyes, zavarják a forgalmat 132 Zirig Árpád: Otmenti síremlékek: balesetveszélyes törvényszegés totalcar.hu/magazin/velemeny/2010/04/24/ 21/utmenti_siremlekek... (letöltve: 2011. december 28.)
