L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
5. A társadalom viszonyulása a halálhelyjelekhez
172 A társadalom viszonyulása a halálhelyjelekhez és elvonják a gépkocsivezetők figyelmét. A szóban forgó államban már korábban, 2003-ban betiltották a keresztek és más jelek állítását, de minimális sikerrel. Már ekkor is csupán az államilag jóváhagyott egységes halálhelyjelek elhelyezését engedélyezték, amelyek egyetlen konkrét vallásra sem utalnak: összetört szívet és galambot ábrázolnak.133 Nina Rehfeld németországi újságíró is arról tudósít, hogy az Amerikai Egyesült Államok több tagállamában is a vita tárgyát képezik az utak mentén egyre szaporodó halálhelyjelek. Huszonkét szövetségi államban különféle törvényeket fogadtak el a kérdés megoldására vonatkozóan. Minnesotában 2005 nyarán eltávolították az autópályák mellett állított objektumokat, s az újabbak állítását betiltották. Coloradóban csupán államilag jóváhagyott egységes jeleket lehet igényelni 100 dollár ellenében, de csak olyan áldozatok emlékére, akik nem alkoholfogyasztás miatt szenvedtek halálos balesetet. Több más államban is hasonló alternatívákkal próbálják megoldani a kérdést. Ezzel szemben Új-Mexikó és Arizona államban nem tiltják a halálhelyjelek állítását, annak ellenére, hogy ezekben valamivel nagyobb mértékben terjedtek el, és sokkal színesebbek, változatosabbak, mint az USA más államaiban. Üj-Mexikóban folklór jelenségként kezelik a szokást, különösen a színes és formájukban is változatos halálhelyjeleket, s úgy tekintenek a jelenségre, mint az állam kultúrájának szerves részére.134 Afrika több országában, de főként Namíbia és Zimbabwe területén olyan magas számban állítanak halálhelyj eleket, hogy a hatóságok már ezek betiltásán gondolkodnak. (Schumann-Schuppe 2001, 10.) Néhány konkrét példa Dél-Szlovákiából annak szemléltetésére, hogyan viszonyulnak a halálhelyjelekhez a gyakorlatban: Komárom határában, a Dunaszerdahely felé vezető 63-as számú főút jobb oldalán állt egy 2000 után történt baleset helyszínét jelölő, koszorúkkal és virágokkal gazdagon feldíszített fa. Ezt a fát 2009-ben területrendezés miatt ki kellett vágni. A feldíszített fatörzset azonban nem vitték el, a helyszínen hagyták, s a pár méterre álló helységnévtáblához támasztották, tiszteletben tartva, hogy kegyeleti jelről van szó. A fatörzset csupán hónapok múlva távolították el, ami azt bizonyítja, hogy ameddig csak lehetett, tekintettel voltak az emlékjelre. Az ugyancsak Komáromból Gúta felé vezető 573-as út jobb oldalán, a közigazgatásilag Komáromhoz tartozó Gadóc településen 2002-ben egy fatáblát állítottak a hozzátartozók az 1955-ben született keszegfalvi lakos, Rigó Vilmos emlékére.135 Pár évvel ezután az úttal párhuzamosan árkot ástak egy vezetéknek, s mivel a baleset helyszínét jelölő emléktábla útban volt, a munkások ideiglenesen eltávolították az eredeti helyéről, s néhány méterrel távolabbra helyezték. A munka 133 US-Bundesstaat lässt Kreuze für Unfallopfer entfernen. http://www.livenet.ch/www/index.php/D/article /191/44105 (letöltve: 2008. november 17.) 134 Nina Rehfeld: Letzte Ruhe am Strassenrand. Berliner Zeitung, 2006. március 25. http:// www.berlinonline.de/ berliner-zeitung/archiv/.bin/dump.fegi/2006/0325/vermischtes... (letöltve: 2008. november 17.) 135 A keszegfalvai temetőben ugyanilyen táblát, ugyanezzel a felirattal helyeztek el a sírján is.
