L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
5. A társadalom viszonyulása a halálhelyjelekhez
A társadalom viszonyulása a halálhelyjelekhez 165 szabályokat, s nem vezetnek körültekintően. Az általam megkérdezett adatközlőknek nagyj ából a fele megértéssel viszonyul az emlék) elek állításához, különösen azok, akik szintén balesetben veszítették el hozzátartozójukat, rokonukat vagy ismerősüket. Az adatközlők elég nagy hányada azért helyesli a halálhelyjelek állítását, mert véleményük szerint „legalább elgondolkoznak a sofőrök, hogy ők is úgy járhatnak, ha őrülten száguldoznak”;121 vagy „lássák, hogy hova juthatnak, ha azt csinálnak az úton, amit akarnak”;122 „a sok őrült elgondolkozhatna ezeken, hogy ő is ugyanoda juthat!”;123 „nem árt, ha valami legalább figyelmezteti a sofőröket, legalább elgondolkoznak, nem fognak száguldozni, mint az őrültek!”124 Számos olyan véleményt is feljegyeztem az évek során, amelyek negatív jelenségnek ítélik ezt a szokást. Ezek szerint az emlékjelek balesetveszélyesek, mert elvonják az autósok figyelmét. Néhányan olyan szélsőséges véleményt is megfogalmaztak, mely szerint „egyesek már nem is tudják, mit csináljanak, már a temető nem elég nekik”;125 vagy pedig „még szerencse, hogy nem állít mindenki keresztet az út mellett, mert akkor azt hihetnénk, hogy egy nagy temetőben utazunk!”126 Több autós azért helyteleníti az emlékjelek állítását, mert a helyszínre látogató hozzátartozók általában szabálytalanul parkolnak, gyakran pedig maguk is az út szélén álldogálva esetleg újabb baleset okozói lehetnek. Néhány adatközlőm egyenesen megtiltaná a halálhelyjelek állítását, mivel véleményük szerint elvonják a gépkocsivezetők figyelmét, ezáltal veszélyeztetik mások testi épségét. Figyelemre méltó, hogy az adatközlők életkorát tekintve a jelenség iránt inkább a fiatalok a toleránsabbak, mint az idősebbek. Tehát ugyanazt tapasztalhatjuk, mint más újabb keletű szokás, jelenség megítélése kapcsán. Az utóbbi években a szlovákiai magyar nyelvű sajtóban is számos írás jelent meg a témával kapcsolatban. Az Útmelléki keresztek... című cikk szerzője az alábbiakat írja: Bármerre is utazunk az országban, szinte nincs olyan útszakasz, amely mellett ne tűnne szemünkbe egy fára, keresztre erősített emlékkoszorú. Apák, anyák, feleségek, férjek helyezték oda elhunyt szeretteik emlékére, akiket a halál éppen ott, azon a helyen ragadott ki körükből. A saját vagy mások hibájából, de mindenképp emberi mulasztás, halálos tévedés miatt... Alig van nap, 121 Férfi (1954) Saját gyűjtés, 2005. 122 Nő (1976) Saját gyűjtés, 2005. 123 Nő (1952) Saját gyűjtés, 2011. 124 Férfi (1969) Saját gyűjtés, 2010. 125 Nő (1954) Saját gyűjtés, 2005. 126 Férfi (1960) Saját gyűjtés, 2003.
