L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
4. Az áldozatok emlékezete
154 Az áldozatok emlékezete Fájó szívvel emlékezünk április 24-én, halálának negyedik évfordulóján drága gyermekemre, MARKUSZEK EMILRE (Komárom). Szívet tépő fájdalommal sirat édesanyád, testvéreid családjukkal együtt, keresztanyád, rokonok és barátaid, aki[k] nagyon szerettek Téged. (Új Szó 2009. április 24., 7) A ötödik évforduló alkalmából megjelent szöveg: Az idő múlik, a fájdalom nő, Nem hoz enyhülést a múló idő. Sírodra hiába viszünk virágot, Veled temettük el az egész világot. Fájó szívvel emlékezünk április 24-én, halálának 5. évfordulóján drága gyermekemre, MARKUSZEK EMILRE (Komárom). Drága kisfiam, azt a kegyetlen fájdalmat, amit nekem hagytál, képtelen vagyok leküzdeni. Ha úgy vigyáztak volna Rád, mint édesanyád, akkor ez nem történik meg. Szeressétek egymást, mint én titeket. Fájó szívünkben a vérző seb gyógyíthatatlan, mert hiányod az életünkben pótolhatatlan. Siralmas az életem nélküled, hisz Te úgy szerettél engemet. Szívet tépő fájdalommal sirat édesanyád, testvéreid családjukkal együtt. Fájó szívvel emlékezik keresztanyád, az egész rokonság és a volt munkatársak. (Új Szó 2010. április 23., 19) A hatodik évforduló alkalmából beküldött szöveg lírai részében az édesanya a Most van... kezdetű sort aktualizálta: Összetört a lelkünk, Megsebzett a szívünk, Most van 6 éve, Hogy elmentél tőlünk. Nem vársz már minket Ragyogó szemekkel, Nem örülsz már nekünk Szerető szíveddel. Nálad nélkül már nincsenek ünnepek, Pótolni Téged már soha nem lehet.
