L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
4. Az áldozatok emlékezete
Az áldozatok emlékezete 155 Fájó szívvel emlékezünk április 24-én, halálának hatodik évfordulóján drága gyermekemre MARKUSZEK EMILRE (Komárom). Drága kisfiam, siralmas az életem nélküled, hisz Te úgy szerettél engemet. Azt a fájdalmat, mit nekem hagytál, azt szavakban el sem lehet mondani. Számomra minden lépésed aranyból volt, ahogy jöttél felém. Hová lettek a gyönyörű szemeid, amik tele voltak mosollyal. Édesanyádnak hagytad a világon a legnagyobb fájdalmat. Szívet tépő fájdalommal sirat édesanyád, testvéreid családjukkal együtt, keresztanyád és az egész rokonság. (Új Szó 2011. április 23., 24) A hetedik évforduló alkalmából közölt megemlékezés szövege: Te a jóságodat két marokkal szórtad, Önzetlenül adtál A rossznak és a jónak. Elmentem tőletek, Nem tudtam búcsúzni, Nem volt időm, El kellett indulni. Szívetekben hagytam Emlékem örökre, Ha látni akartok, Nézzetek az égre. Fájó szívvel emlékezünk április 24-én, halálának 7. évfordulóján drága gyermekemre, MARKUSZEK EMILRE (Komárom). Gyémánt szívű gyermekem, hét éve vérzik a szívem érted. Azt a fájdalmat, amit nekem hagytál, azt szavakban el sem lehet mondani. Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, az nem tudja, mi az igazi fájdalom. Szívet tépő fájdalommal sirat édesanyád, testvéreid családjukkal együtt, keresztanyád, rokonok és akik ismertek és szerettek Téged. (Új Szó 2012. április 24., 11)
