Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Trianon utáni magyar nyelvváltozatok

8. Apropó „De azért egy értelmiséginek tudnia kell, hogy min ironizál”*

8.1. Az egynyelvű szemlélet utóbbi negyedszázada

Közismert az a szemlélet, amely szerint az egynyelvűség normális állapot, a két- vagy többnyelvűség azonban nem az. Ennek az egynyelvűségi szemléletnek egyik klasszikus megfogalmazása a Nyelvművelő kézikönyv I. kötetében (1980: 1291) olvasható:

Külföldön élő magyarok nyelve

„A kétnyelvűség körülményei között élő külföldi magyarok nyelvhasználatának sajátos vonásai [...] azt mutatják, hogy a két nyelvi rendszer az állandó érintkezésben könnyen egymásba fonódik, keveredik az egyén tudatában, a nyelvérzék nemegyszer bizonytalanná válik, [...] s fennáll a veszélye a nyelvi rendszer megbomlásának. Ez pedig - a megértést ugyan nem, de - a fogalomrendszer kialakítását, a dolgok logikájába való behatolást, az alkotó gondolkodást veszélyezteti. A nyelvi rendszer felbomlásával ugyanis a gondolkodás maga válik az egyénben szervetlenné, bomlottá, felemássá.”

(É.Z. - G.L.)

Újabban mintha a két szerző egyike már nem azonosulna 1980-ban kinyomtatott véleményével, de ez nem abból látszik, hogy nyilvánosan viszszavonta volna tudományosan megalapozatlan és társadalmi hatásában meglehetősen kártékony állítását, hanem abból, hogy igyekszik elérni, nem is mindig eredménytelenül, hogy szakirodalmi munkásságának ezt a részét mások ne idézzék nyomtatásban. Igaz, ami igaz, idéztük már so*Elhangzott a „Többnyelvűség és identitás a Kárpát-medencében" című konferencián a Magyar Tudományos Akadémia székházában, 2005. november 22-én, eredetileg megjelent a Kritika 2006. májusi számában, 14-16.

97