Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Trianon utáni magyar nyelvváltozatok

Trianon utáni magyar nyelvváltozatok

kan és elégszer ezt a passzust, más kérdés, hogy a benne hirdetett magyar egynyelvűségi szemlélet negyedszázaddal később is virul. Ez a magyar(országi) nyelvművelés egyik örökzöld témája: az a fölötti berzenkedés (megspékelve némi nemzethalál vízióval), hogy a kétnyelvű magyarok nem úgy beszélnek magyarul, mint az egynyelvűek.

A magyar nyelvművelők között Balázs Géza, aki „az anyanyelv-őrgróf kitüntetést” is viseli (Balázs 2005: 19), újabban nemcsak sopánkodik amiatt, hogy a kétnyelvű magyarok nem úgy beszélnek, mint az egynyelvű magyarok, hanem ki is gúnyolja a kétnyelvű magyarokat, például a közszolgálati rádióban, 2005. április 17-én, imigyen:

Bemondó: Édes Anyanyelvűnk. A Magyar Rádió anyanyelvi műsorát hallják hallgatóink. A mikrofon előtt Balázs Géza.

B(alázs) G(éza): Kedves hallgatóim! Az 1990-es évektől kezdődően kisebb magyar nyelvészeti háború dúlt a határon túli csaknem három millió magyar által beszélt magyar nyelvvel kapcsolatban. Az egyik tábor, amelyhez inkább tartoztak a nyelvművelők, azt mondta, hogy ügyelni kell az egységes, közös magyar nyelvre. A másik tábor, elsősorban a szociolingvisták, azt mondták, hogy minden helyi nyelvváltozatot a demokratizmus szellemében önállónak kell tekinteni, és el kell fogadni kúlönfejlődését. A határon túli magyarok folyamatosan kétnyelvűségi helyzetben vannak, ez természetes. A kétnyelvűség nem jelent semmi nyelvi romlottságot, nyelvromlás egyébként sincs, sőt, a kétnyelvűség, ahogy Arany A. László híres felvidéki magyar nyelvész már 50 éve kimondta, a kétnyelvűség a nyelvfejlődés hajtómotorja. Tehát a határon túli magyar nyelvváltozatok a magyar nyelv mozgatórugói. Az erről a témáról folyó vita írásai „Nyelvárulás vagy nyelvmentés?’’ címmel kerültek egy kötetbe. Beszédes a cím, mert azt sugallja, hogy egy tudományos vita résztvevői egymást nyelvárulónak vagy nyelvmentőnek tartják. Az érvényes nyelvészeti álláspont, ez is beszédes kifejezés, egyesek gyakran hangoztatják, vagyis van érvénytelen nyelvészeti álláspont is, szóval, a magyar nyelvtudományban ma érvényes, mérvadó nyelvészeti álláspont szerint, a határon túli magyar nyelvváltozatok önállósága érték, akkor is, ha ez különfejlődésükhöz vezet. Ennek szellemében először a Magyar Helyesírási Szótárba, majd az Értelmező Kéziszótárba, most pedig a Helyesírás című segédkönyvbe százával, ezrével kerültek bele szlovákiai, kárpátaljai és erdélyi helyi szavak - vajdaságiak nem, mert a vajdasági nyelvészek nem voltak hajlandók szavakat szolgáltatni. Magam is bemutattam a termés egy részét, vagyis határon túli, jórészt idegen, szlovák, román, ukrán szavakat - a magyar szótárakban. Sőt, egy kis történetet is felolvastam, amely ilyen sok nyelven szólt. Kaptam a fejemre! Hász Kati Németországból írja:

98