Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Magyar anyanyelvi nevelés
Magyar anyanyelvi nevelés A preskripció ilyen teljes elutasításának üdvös voltáról azonban nincs mindenki meggyőződve. John Myhill például úgy gondolja, hogy az előíró szemlélet teljes elutasítása hozzájárul (például az Egyesült Államokban) az írástudatlanság terjedéséhez. Szerinte (személyes közlés, 2005. szeptember 8.) nem a preskripció szőröstől-bőröstől való elutasítása vezethet eredményre, hanem egy olyan előíró norma kialakítása és elterjesztése, amely nem presztízs-alapú, vagyis amely nem (kizárólag) a társadalmi elit nyelvhasználatán alapul. A magyar lingvicizmus csökkentése a társadalmi elit kivételével10 minden magyarnak elemi érdeke. A feladat végrehajtása gondos, elmélyült tervezést is igényel, olyat, amilyennel nyelvészeink még nemigen próbálkoztak. Ha kidolgoznak egy ilyen tervet, s azt meg is lehet majd valósítani, akkor a magyar nyelvészek olyan társadalmi hasznot hajtanak, amihez fogható haszonról nem is álmodtak korábban. Kiegészítés (2010) Az 1. ábrán látható „nyelvi akadályverseny" legmagasabb oszlopa (a 832 fős teljes minta) és legalacsonyabb oszlopa (64 fő) jól mutatja a lényeget, azt, hogy a felsorolt 10 mondatot a kodifikált standardnak megfelelően csupán az adatközlők 8%-a tudta megítélni. Viszont az ábra nem mutatja meg a szociolingvisztikailag érdekes implikációs viszonyokat az egyes változók között, vagyis ez az ábra nem mutatja meg, hogy aki például helytelennek ítéli a nemstandard [bV] változatot, hogyan ítéli meg a nemstandard [nVk]-ot és így tovább. Köszönöm Jack Chambersnek, hogy erre felhívta figyelmemet 2009. decemberében budapesti látogatásakor. A magyar standard nyelvi ideológia nyelvészeti védhetetlenségét és mély, ámde kártékony társadalmi beágyazottságát tökéletesen illusztrálja Gellért Sándor (1916-1987) romániai magyar költő posztumusz kötetében (2004: 67) a következő anekdota: 10 Abercrombie (1951/1965:13-14), aki pontosan mutatott rá a társadalmi osztály szerinti, a rasszon alapuló és a nyelvi alapú diszkrimináció párhuzamaira, így az angol R(eceived) P(ronunciation) használatának vagy az attól eltérő akcentusok használatának társadalmi következményeire is, a következőt írja (saját fordításom, K.M.): „Az akcentus-korlát olyan mint a bőrszín-korlát - sok ember szerint, akik a korlát előnyös oldalán vannak, ez teljesen ésszerű korlát." (idézi Lesley Milroy 1999: 205) 88
