Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Magyar anyanyelvi nevelés
A magyar lingvicizmus és ami körülveszi „Bizony gyermekkoromban én csak annyit tudtam Kölcsey Ferencről, hogy ő írta a magyar himnuszt, és azt, hogy félszemű volt. A himlő megfosztotta a bal szemétől. És hallottam még egy anekdotát róla az apámtól. Az anekdota így szól: Egyszer Kölcsey utazott Nagykárolyból Biharba. A fuvarosa egy károlyi parasztember volt. Mennek-mennek. Egyszer csak valami vizet érnek. Azt kérdi Kölcsey a kocsistól: • Miféle víz ez itt? • Ez itt a Karaszna - feleli a kocsis. • Nem Karaszna ez, barátom, hanem Kraszna. Mennek tovább. Megint elérnek egy vízhez. • Hát ez itt milyen víz? - kérdezi Kölcsey. • Ez a Brettyó - válaszolja az ember. • Nem Brettyó ez, hanem Berettyó - javítja ki Kölcsey. • Az Isten ért az urak nyelvén - mordul rá a paraszt, és közé vág a lovaknak.” 2006-ban azt írtam, hogy „a kormány, az akadémia, és jószerivel mindenki támogatja a magyaroknak magyarok általi megnyomorítását”, amikor működtetik, éltetik, s újratermelik a magyar standard nyelvi ideológiát és az általa megalapozott, igazolt társadalmi diszkriminációt. A magyar lingvicizmus csökkentése monumentális feladat, gigantikus erőfeszítést igényel, de nem lehetetlen. Egyetértek Karol Janickival (2010: 88), aki a laikusok nyelvi problémáiról szóló tanulmányában ezt írja (saját fordításom, K.M.): „Ez a probléma [értsd: a nemstandard beszélők stigmatizálásának megszüntetése a standard beszélők által] megoldható. Nagyrészt megoldották például Norvégiában, ahol a standard és nemstandard beszélt dialektusok közti különbség szinte nem létezik, s ahol az embereknek bármely olyan dialektust szabad beszélniük, anélkül, hogy társadalmilag megbélyegeznék őket, amelyet gyerekkorukban sajátítottak el. Ezt a problémát számos nyelvi reform kimunkálása (lásd pl. Jahr - Janicki 1995) és azok gyakorlati megvalósítása révén oldották meg. Úgy tűnik, nincs rá okunk, hogy feltételezzük azt, hogy más országokban nem lehetne bevezetni s sikerre vinni hasonló reformokat.” 89
