Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Magyar anyanyelvi nevelés
Magyar anyanyelvi nevelés Klára (2001) szerkesztette főiskolai tankönyvet Grétsy László (2001) kártékony segédkönyvnek nevezte. Az Édes Anyanyelvűnk megjelenésének 25. évfordulóján Bencédy József (2004: 55) neheztelően jegyezte meg, hogy az alapításkor, 1979-ben „még nem tudtuk, hogy a nyelvművelés felesleges és káros - ahogy egyes magyar nyelvészek is állítják -, nem tudtuk, hogy a nyelv ápolása a diszkrimináció eszköze is lehet." A felháborodott visszautasításokat hosszan lehetne még sorolni, nyomtatásban olvashatók könyvekben (pl. Balázs 2005) és napilapokban, de vissza-visszatérően feltűnnek a Kossuth rádió anyanyelvi műsoraiban is. Azt, hogy a magyar standard nyelvi ideológia társadalmi kártékonyságának bemutatása milyen „szentségtörés”, egyebek mellett Sebestyén Árpád (2002: 424) egyik cikkéből vett idézettel is jól lehet illusztrálni: „Lehet valakinek az a véleménye, hogy a hagyományos nyelvművelés tudománytalan, hatástalan és szükségtelen. Igazolásul fel lehet említeni nagy tudósok, Gombocz, Laziczius egy-egy mondatát. Csakhogy ennek elfogadásához százszor annyi tudós elme ezerszer annyi érvelését kellene megcáfolni Sylvester Jánostól napjainkig, akik a nemzet érdekében szükségesnek vélték a nyelv gondozását, művelését, védelmét.” A nyelvi „helyes - helytelen" értékelés azonban távolról sem csupán a nyelvművelők problémája. Szinte mindannyiunké. Saját szakterületén kiváló nyelvésszel is folytattam hosszú vitákat (a 6.9. alfejezet egy-két megszámozott állítása is tőle származik). Kitűnő filosz Eötvös-collegistával is. Ha megkérdez valaki, hogy „Mi a nyelvművelés álláspontja, helyes a médiák szó?” s erre azt válaszolom, hogy „Helyes az, ami a beszélők szerint helyes”, akkor válaszomat szinte provokációnak, rossz esetben nemzetárulásnak tekintik. Ezeket az élményeimet kevéssé ellensúlyozzák az olyanok, amikor egy híres gimnázium igazgatója, aki fizikatanár létére meghallgatta néhány előadásomat, azt mondja: „Miklós, felszabadítottál - tőled tudtam meg, hogy én is jól tudok magyarul!” Sebestyén Árpád (2002: 425) ezt írja az értékelésről: „A legfőbb gond a nyelvhelyességi kérdésekben a jelenségek értékelése. Kontra és társai szerint az értékelés eleve tilos és tudománytalan. Ez az emberi alaptermészetnek mond ellent. Ha egy feladatra két megoldás van, már kénytelenek vagyunk értékelve választani.” Abban igaza van Sebestyénnek, hogy szerintem az értékelés tudománytalan, pontosabban: az a fajta értékelés, ami a magyar nyelvművelésben 86
