Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Magyar anyanyelvi nevelés
A magyar lingvicizmus és ami körülveszi 6.7. A lingvicizmus legrosszabb fajtája Kroch (1978:18) szerint a domináns társadalmi csoportok különböző szimbolikus eszközökkel megkülönböztetik magukat a dominált csoportoktól, s ezeket a szimbólumokat gyakran saját morális és intellektuális felsőbbrendűségük jegyeiként állítják be. A kiejtésben gyakori, hogy a beszélt nyelvi természetes fonetikai folyamatok gátlása szolgál az elit megkülönböztetésére. Hasonlóan vélekedik Pléh Csaba (2003: 260) is: „Ha két lehetséges megoldás van, a norma képviselői az egyiket igyekeznek kiválasztani, mint a helyes formát, mégpedig - s elemzésünkben ez a döntő mozzanat - azt, amelyik a 'természetes tendencia’ leküzdését igényli." Kroch és Pléh is az erőfeszítést és a beszédre fordított figyelmet hangsúlyozzák, Lippi-Green (1997: 241) azonban az erőfeszítés korlátáit is megvizsgálja, ezt írván: az akcentus fixen rögzítve van az agyban, bizonyos életkor után csak nagy nehézségek árán és kis mértékben lehet megváltoztatni, függetlenül a szorgalomtól, intelligenciától stb. Majd így folytatja: „a nyelvi hierarchizálás oly mértékben beivódott a társadalomba, hogy már nem is látjuk lényegét. Nem is szabadkozunk, amikor megváltoztathatatlan nyelvhasználati jegyek alapján társadalmilag kirekesztünk embereket" (saját fordításom, K.M.). Ez a lingvicizmus legrosszabb fajtája: a megváltoztathatatlan nyelvhasználati jegyek alapján történő társadalmi kirekesztés. A Myhill által leírt lingvicizmus (amikor a társadalmi elit nyelvhasználatát írják elő helyesként) legrosszabb formái azok, amikor az előírt nyelvi formákat vagy szabályokat nehéz, vagy (szinte) lehetetlen megtanulni iskoláskorban vagy később. Fentebb láttuk, hogy a magyarban a (nVk), a (t-végű igék kijelentő módja) és az (e) változókra igazak a következők: • vannak erősen stigmatizált változataik, • ezek „természetesek”, megfelelnek a magyar (nem előíró) szabályainak, • iskolában vagy később nehéz a standard változataikat megtanulni, • használatuk állandó figyelmet kíván, • az iskolázottsági mobilitás csak korlátozott mértékben tudja kiiktatni a stigmatizált változatokat. 77
