Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Magyar anyanyelvi nevelés

Magyar anyanyelvi nevelés

6.8. Konklúziók

A nyelvi hierarchizálás (lingvicizmus) akkor a legsikeresebb, ha

• a preskriptív norma követi/erősíti a társadalmi elit nyelvhasználatát, és

• ha a nemstandard beszélőknek a standard változatokat nehéz vagy (szinte) lehetetlen megtanulni az iskolában vagy később.

• A nyelvvédők szempontjából a legjövedelmezőbb előíró szabályok azok, amelyeket a beszélők mindig megszegnek.^

• Egy lingvicista társadalomban ezek a szabályok a fenntartható lingvicizmust szolgálják.

6.9. Félreértések a magyar lingvicizmus körül

Fentebbi nézeteimet 2005-ben több előadásban és publikált tanulmányban fejtettem ki (lásd pl. Kontra 2005a és 2006b, továbbá az MTA Nyelvtudományi Intézetében 2005. június 14-én valamint a Nyitrán 2005. december 9-én tartott előadásaimat, utóbbiról beszámol Bárczi és Vančoné 2006), de ezeket ma még számos félreértés övezi. A félreértések egy részét megpróbálom az alábbiakban eloszlatni.

6.9.1. A nyelvművelők mindig a hibák ellen küzdenek, sosem a hibázok ellen - állítja például Grétsy (2001: 15) -, s nincs megbélyegzés az Édes Anyanyelvűnk című újságban sem - írja Bencédy (2004: 63). Ez sajnos nem igaz. Számos példát lehetne idézni a beszélők nyelvművelők általi megbélyegzésére, legyen elég csak arra emlékeztetnem, ahogy Balázs Géza a Kossuth rádióban gúnyolta ki 2005-ben a szlovákiai magyarokat a magyarországiaktól eltérő beszédük miatt (lásd Kontra 2005a és 2006a). De akik úgy érvelnek, mint Grétsy vagy Bencédy, elfeledkeznek arról a nyilvánvaló körülményről, amiről Kolláth Anna (2005a: 91) így ír: 5

5 Ha például tudatában vagyunk, hogy kétnyelvű ember sosem beszélhet egy nyelvet úgy, mint egy egynyelvű, mert ez lehetetlenség, akkor bűnös dolog a kétnyelvű magyarokat az egynyelvűek által nem ismert szlovák, román stb. szavak miatt ostorozni, gúnyolni. A kétnyelvűek mindig fognak „idegen szavakat” használni, olyanokat is, amelyeket az egynyelvűek nem ismernek. Őket ezért kigúnyolni mindig lehet lesz, s amennyiben egy ilyen hangos gúnyiratért (pl. a Kossuth rádió „Édes anyanyelvűnk" műsoráért, ami 2005. április 17-én hangzott el) valaki honoráriumot vesz fel, tevékenysége jövedelmező. E műsor szó szerinti lejegyzését és kritikáját lásd a 8. fejezetben.

78