Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Magyar anyanyelvi nevelés
Magyar anyanyelvi nevelés (1980) vizsgálataiból tudjuk, hogy a philadelphiai „short a" kiejtésére vonatkozó szabályokat a más államból beköltözők nem tudják megtanulni; a sikeres elsajátításhoz az kell, hogy a gyermekek szülei is philadelphiai születésűek legyenek. Egy Philadelphiába beköltöző embernek tehát csak az unokája tudja megtanulni a helyi nyelvjárásnak ezt a részét. A mi magyarországi vizsgálatunk nem a földrajzi, hanem az oktatási mobilitás nyelvi hatásainak vizsgálatát tette lehetővé. Az oktatási mobilitást úgy mértük, hogy összevetettük a gyermekek iskolai végzettségét apjuk végzettségével. Ha valaki magasabb iskolát végzett apjánál (például érettségizett, de apja csak 8 osztályt végzett), felfelé mobilnak nevezzük, ha azonos vagy alacsonyabb végzettségű, akkor pedig lefelé/immobilnak nevezzük. Azt a kérdést vizsgáltuk meg, hogy vajon a szülőkénél magasabb iskolázottság együtt jár-e a standardabb nyelvi ítéletekkel és a standardabb beszéddel. Ha igen, akkor a kognitív deficites elképzelés nem is olyan abszurd. A 2. ábra 8 osztályt végzett felnőttek ítéleteit mutatja, a megítélt nemstandard mondatok a következők voltak: (1) Éva nem bízott a férjébe. (2) Nem szeretem, ha elhalasszák a döntést. (3) Ha időben érkeznek, még ők is láthassák a filmet. (4) Jó lenne tudni, nem-e lesz vihar. 2. ábra. Az oktatási mobilitás hatása nemstandard mondatok nyelvtanilag helyesnek ítélésére, 8 osztályt végzettek esetében 74
