Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Magyar anyanyelvi nevelés

A magyar lingvicizmus és ami körülveszi

lök, tanítók és tanárok sok millió „buja magyar nyelvhasználót” igyekeznek „megszelídíteni”.3

6.4. Tanulhatóság

A nyelvművelők és nyelvvédők gyakran állítják, hogy a gondatlan beszéd a gondatlan emberek sajátja. Az amerikai Dennis Preston ezeket az állításokat a „buta emberek buta nyelven beszélnek” formulában szokta összefoglalni. Milroy és Milroy (1999: 219; saját fordításom, K.M.) az ilyen tévhiteket a következőképp általánosítják:

„A nyelvvédők a nemstandard nyelvhasználatot (és néha a standard kollokvializmusokat is) gyakran a beszélők perverzitásából vagy kognitív deficitből származtatják (abból, hogy képtelenek megtanulni, mi a ’helyes’).’’

Milroyék ezt az általánosítást brit élményeik alapján fogalmazták meg, de akár a magyar nyelvközösségről is írhatták volna. Ezt igazolandó, hadd idézzek egy magyar nyelvészprofesszort, aki a Kossuth rádió „Tudósfórum” című műsorában a következőket mondta 1999. január 4-én:

„Vannak grammatikai szempontból művelt emberek és grammatikai szempontból műveletlen emberek. Itt a kijelentő mód és a felszólító mód felcseréléséről van szó. Én szerintem [az, hogy sokan suksükölnek, még értelmiségiek is] az iskola szégyene. Az iskolában ezt meg lehet tanítani, és meg is kellene tanítani. Mert ez mégiscsak a helyes beszédnek az egyik fokmércéje.”

E szerint a kognitív deficittel való érvelés szerint a nemstandard beszélők megtanulhatnák a standard beszédet, ha nem lennének olyan lusták, s ha az iskola jobban végezné a dolgát.3 4 A standard nyelvi ideológia hívei, például Stein és Quirk nyelvészek (1995: 63) úgy vélik, hogy „egy standard nyelv nagyon megnöveli az egyéni szabadságot az által, hogy megnyitja a társadalmi érvényesülés kapuit az emberek előtt.” A szociolingvistáknak komoly kétségeik vannak e felől.

3 Lásd Miller (1999: 121) kritikáját egy olyan könyvről, ami a standard és nemstandard viszonyát vizsgálja az angolban, finnben, franciában, hollandban, németben és olaszban.

4 Az idézett érvelésnek más gyengéje is van: nem a kijelentő mód és a felszólító mód felcseréléséről van szó a suksükölő emberek esetében, hanem arról, hogy egy igealakot két funkcióban használnak. Lanstyák István szemléletes példájával szólva: ha valaki a lakását is és a pincéjét is ugyanazzal a kulccsal nyitja, nem felcseréli (összekeveri) a lakáskulcsát a pincekulcsával, hanem egy kulcsot használ két funkcióban.

71