Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Magyar anyanyelvi nevelés
6. A magyar lingvicizmus és ami körülveszi* 6.1. Bevezetés A magyarul beszélő nyelvközösségekben tapasztalható olyan társadalmi diszkriminációt, amikor magyarok egyik csoportja magyarok másik csoportját azon az alapon diszkriminálja, hogy az előbbiek szerint az utóbbiak „helytelenül" beszélnek, röviden magyar lingvicizmusnak nevezzük. A lingvicizmus szakkifejezést Töve Skutnabb-Kangas alkotta, a rasszizmus, szexizmus és hasonló -izmusok analógiájára. Az eredeti definíció főképp a nyelvek közötti diszkriminációra vonatkozott: „A lingvicizmust olyan ideológiákként és struktúrákként határozhatjuk meg, amelyeket a hatalomnak és a (mind materiális, mind nem-materiális) forrásoknak nyelvi alapon (az anyanyelv alapján) meghatározott csoportok közti egyenlőtlen elosztásának legitimálásra, kialakítására és újratermelésére használnak." (Skutnabb-Kangas 1988: 13; saját fordításom, K.M.) Ha ebből a meghatározásból elhagyjuk a második zárójeles részt, a definíció immár az egy nyelven belüli diszkriminációt is lefedi. Tehát nem csak az lingvicizmus, ha például Magyarországon a magyar anyanyelvű kisiskolások magyar tannyelvű oktatásban részesülhetnek, de a cigány vagy beás anyanyelvűek el sem kezdhetik iskolai karrierjüket anyanyelvükön, hanem az is, ha egy nem professzionális beszélő suksükölő beszéde miatt nem kap meg egy állást. (A professzionális beszélők, például újságírók esetében a standard beszéd elvárása nem diszkrimináció, ha*Eredetileg megjelent 2006-ban: Sipőcz Katalin és Szeverényi Sándor (szerk.) Elmélkedések nyelvekről, népekről, és a profán medvéről: írások Bakró-Nagy Marianne tiszteletére, 83-106. Szeged: SzTE, Finnugor Nyelvtudományi Tanszék. 65