Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Magyar anyanyelvi nevelés
Magyar anyanyelvi nevelés nem az állás betöltésének feltétele.) Az angol nyelvű társadalmakban megfigyelhető nyelvi alapú diszkriminációnak jelentős szakirodalma van (pl. Cameron 1995, Lippi-Green 1997), de a magyar nyelvészek csak mostanában kezdték meg az ilyen kutatásokat, elsősorban Sándor Klára (lásd pl. Sándor 2001a). 6.2. A magyarok és a nyelvművelés Közismert, hogy a Magyar Tudományos Akadémia egyik fő feladata alapítása óta a magyar nyelv művelése, gazdagítása. A magyar anyanyelvű emberek - James Milroy (1999: 18) kifejezésével szólva - „a standard nyelv kultúrájában” élnek, vagyis a magyar társadalmakban a standard nyelvváltozat felsőbbrendűségét különböző csatornákon hirdetik (ebbe beleértve az írás-olvasás tanítását is), ennek a felsőbbrendű változatnak a fontosságát az emberek tudatába plántálják és e tudást fenntartják, igaz, ez a nyelvi tudás nem mindig pontos. A magyar nyelvészek között vannak, akik az előíró szemlélet hívei, őket általában nyelvművelőknek nevezik, s vannak, akik az előírást (preskripciót) elvetik. Ez utóbbiak a leírás fontosságát vallják, s az előírást általában haszontalannak, néha kimondottan károsnak tartják. Az előíró nyelvészek nem feltárják, hogy a magyarok miként beszélnek, hanem megszabni kívánják, hogy miként beszéljenek. A nem-nyelvészek - az amerikai Dennis Preston őket „normális embereknek" nevezi, abban az értelemben, hogy nyelvi magatartásukat nem befolyásolja az, hogy egyetemi diplomát szereztek nyelvészetből - azonban szinte kivétel nélkül az előíró szemléletet tartják fontosnak, a legtöbben (iskolázottságuktól, vagyoni helyzetüktől stb. függetlenül) úgy vélik, hogy vannak helyes és helytelen nyelvi formák, melyeket a nyelvészek (értsd: nyelvművelők) állapítanak meg, s melyeket az iskolában tanítanak meg az embereknek. Sokan (nem csak a laikusok, hanem a nyelvművelők, szépírók és pedagógusok is) a „helyes” nyelvhasználatot (az ideális nyelvváltozat használatát) erkölcsi kérdésnek is tekintik. A magyar nyelvművelésnek nagy hagyományai vannak, a magyar nyelvművelőket az emberek általában nagy becsben tartják. Az utóbbi másfél évtizedben azonban egyre több nyelvész megkérdőjelezte a magyar nyelvművelés társadalmilag hasznos voltát, lásd pl. Kontra és Saly, szerk., 1998, Sándor 2001a, Lanstyák 2003/2004, Cseresnyési 2004, Kálmán 2005 és Szigetvári 2006. 66
