Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Magyar anyanyelvi nevelés
Magyar anyanyelvi nevelés Aki ilyen helyzetben nem a nyelvtant akarja megreparálni, hanem az embereket, az úgy tesz, mint aki Berlitz-iskolát akar nyitni a hortobágyi csikósoknak és gulyásoknak, hogy hetenként háromszor egy-egy óra hoszszat tanuljanak magyarul. Ha minden nyáron ötvenen hallgatták előadásainkat, hat nyáron ez inkább 200 mint 300 résztvevőt jelentett, mivel sokan visszajártak tanfolyamainkra. Talán ha 200-an lehetnek, akiket „meg tudtunk téríteni”, akiket meg tudtunk győzni arról, hogy nem az embereket kell a nyelvtanhoz idomítani, hanem a nyelvtant célszerű az emberek beszédére alapozni. Van még mit tennünk, bőven... Kiegészítés (2010) Tudván tudom, hogy a felcserélő nyelvpedagógia kiiktatása s helyébe a hozzáadó pedagógia bevezetése csak hosszú és szívós küzdelem eredménye lehet. Hogy a helyzet szinte változatlan ma is, azt számos beszámoló, elemzés mutatja. Például Misad Katalin (2009) kimutatta, hogy egy szlovákiai magyar tankönyvtervezet szerzői „egyértelműen a purizmus elvét követik”, nyelvhelyességi babonákat terjesztenek, s növelik a tanulók nyelvi bizonytalanságát. A szlovákiai magyarnyelv-tankönyvek módszereikben nem különböznek a magyarországi egynyelvű diákoknak írt tankönyvektől, s a belőlük sugárzó nyelvszemlélet elavult és tudománytalan. Sinkovics Balázs magyarországi középiskolai tankönyvekben elemezte, miként tárgyalják az anyanyelv változatait, s összegzésként azt írja, hogy „mintha a tankönyvek szerzői az újabb, egyre gyarapodó és mind részletesebb szociolingvisztikai kutatásokat nem ismernék, legalábbis a tankönyvekben e kutatásoknak nem látszik semmi nyoma” (2008: 51). Egy interjúban Peter Trudgill elmesélte, hogy amikor 1975- ben megjelent Accent, Dialect and the School című könyve nagyon sok angliai tanárképző intézményben tankönyv lett és az Open University is azt használta, azt hitték a szociolingvisták, hogy megnyerik a csatát az iskolai nyelvi előítéletek és diszkrimináció ellen. Aztán a következő tanárgeneráció rádöbbentette Trudgillékat arra, hogy ha a tanárképzésnek nem állandóan része a szociolingvisztika és az azon alapuló nyelvpedagógia, akkor a tanárok előítéletei és az iskolai nyelvi diszkrimináció újratermelődnek, tovább virulnak (Kontra - Trudgill 2000: 25-26). 64
