Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Szociolingvisztika
Nyelvi emberi jogi polémiák stabil állam létét veszélyeztető nyelvi sokféleség a modernizáció és az államépítés következtében elhal majd. Ma már belátják, hogy ez a feltételezésük hibás volt. Ezért kezdtek a politológusok komolyabban foglalkozni a kisebbségi nyelvi jogokkal, hogy körbejárják, mely nyelvi jogi modellek miképp felelnek meg az igazság, szabadság és demokrácia politikai elméleteinek. Patten (2003) megkülönbözteti a nemzetállamok nyelvi modelljét és a nyelvcsere által veszélyeztetett közösségek megőrzését célzó nyelvi modellt. Ugyanakkor felvázol egy harmadik modellt is, amit a liberális semlegesség modelljének nevez. Ez a modell elutasítja a nyelvi tervezést, célja olyan igazságos körülmények megteremtése, amelyek lehetővé teszik a különböző nyelvi közösségek fennmaradását. Patten szerint a liberális semlegességből az következne, hogy a közintézmények nem a nyelvekkel, hanem a nyelvek beszélőivel lennének igazságosak. Egészen az anyagi források elosztásáig terjedne ez az igazságosság. A szerző Kanadát, Belgiumot, Svájcot és Spanyolországot említi olyan példákként, ahol több „societal culture" is létezik, vagyis ahol a kisebbségi nyelvek beszélői is megfelelő módon érvényesülhetnek saját nyelvüket használva. A nyelvi emberi jogok (liberális) kritikusai időnként azt mondják, hogy emberi jogokról azért problematikus vitázni, mert a különböző nyelvi csoportok oly sokféle igényeket fogalmaznak meg, ami csak triviális egyetemes jogok megfogalmazását teszi lehetővé. Kymlicka és Patten (2003: 11) például ezt írják: „Azok az ajánlások, amik megfelelnek egy kicsi, szétszórtságban élő bevándorló csoportnak, nem elégítenek ki egy nagy, koncentrált, őshonos közösséget. Az anyanyelvükön oktató állami egyetemhez való jog az előbbiek számára értelmetlen lenne, de az utóbbiaknak létkérdés.” A politológusok elemzései (legalább is azokéi, akiket olvasni volt alkalmam) ennél a pontnál általában meg is szakadnak. Érthető módon nem ismerik, hisz nem olvasnak magyarul, Szilágyi N. Sándor (2003c) törvénytervezetét, ami ezeknek a kérdéseknek elméletileg jól védhető és gyakorlatilag is jól alkalmazható megoldását nyújthatná. Igaz, nem kisebbségi alapon (vagyis a többségi államalkotó nemzet hegemóniáját legitimálva), hanem valóban emberi jogi alapon. Még egy megjegyzés ide kívánkozik. Sokan úgy vélik, hogy nyelvi dolgokba tudatosan beavatkozni nem szükséges, merthogy nem is lehetséges. A magyar közbeszédben előfordul olyasmi is, hogy a be-nem-avatkozást (állítólag) „a liberális nyelvészek” szorgalmazzák. Az ilyen beszéd sokszor zagyvaság. Hogy mikor az, s miért, arra most nem térek ki, mert 27
