Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Szociolingvisztika
Szociolingvisztika Mainapság sok posztmodern társadalomtudós (pl. Blommaert 2001, May 2001, Pennycook 2001) azt a véleményét hangoztatja, hogy nincs lényegi kapcsolat az anyanyelv és az identitás között. A komoly tudós nem lehet esszencialista - mondják. Skutnabb-Kangas (2004) szerint mindez a hajdani „értékmentes és objektív” tudomány mítoszának új köntösben való továbbélése. Az nyilvánvaló, hogy a nyelvi identitás - más identitásokhoz hasonlóan - flexibilis, sokféle, töredezett vagy dialogikus, hozzátartozhat a határok átlépése, a diaszpóra lét stb. De mindez nem kell azt jelentse, hogy mivel nem könnyű kvantifikálni a nyelvi identitást, ezért ne is vizsgáljuk, noha emberek milliói számára nagyon fontos. Vannak, akik szerint az anyanyelv és egy második nyelv között csupán kis különbségek léteznek, melyek mennyiségiek s nem minőségiek, ezért az anyanyelv elvesztése, a nyelvcsere távolról sem akkor probléma, mint egyesek hiszik. Edwards (1984) például azt állítja, hogy a kisebbségek esetében a nyelv kommunikatív és szimbolikus értékei szétválaszthatok, s a szimbolikus értékek megmaradhatnak akkor is, ha a kommunikatívak hiányoznak. Szerinte a nyelv szimbolikus értéke alapvetően privát etnikai jegy, ezért a kormányok nem kell segítsék a kisebbségek nyelvfenntartását, mivel az etnicitással kapcsolatos dolgokat az érdekeltekre kell hagyni. A közintézmények, például az iskolák, ne támogassák a privát etnicitást (1984: 300). Edwards szerint a nyelv nem alapvető része az identitásnak, ezért az identitás megmaradhat a nyelv megmaradása nélkül is. Az eredeti nyelvek megtartását részben gyakorlati, részben filozófiai vagy ideológiai dilemmák nehezítik. „Egyszerűen szólva, úgy vélem, a nyelvcsere sok kisebbségi helyzetben elkerülhetetlen”4 - írja (1994: 21) az International Journal of the Sociology of Language 110. számában. Edwards azonban az oktatást is a nyelvcsere szolgálatába állítaná, ha rajta múlna. Az oktatási nyelvirtást védelmezi, amikor ezt írja: „Úgy látom, az átirányító kétnyelvű oktatás értelmes dolog, ami megérdemli a közösség támogatását, [...] a nyelvfenntartó oktatást azonban össztársadalmi szempontból nem oly könnyű megindokolni. Ez direkt adminisztratív beavatkozás az identitás megtartásába, vagyis azt a nézetet 4 "To be blunt, I believe that language shift is inevitable in many minority settings." 24
