Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Szociolingvisztika

Nyelvi emberi jogi polémiák

akik szerint kötelességünk segíteni azokat, akiket tanulmányozunk. Labov, Rickford, Fishman, Skutnabb-Kangas, Phillipson, Baugh, Wolfram, Trudgill, Mühlhäusler, Cameron és sokan mások már karrierjük elején elhatárolódtak az ilyen elefántcsonttornyoktól.

Blommaert egy konferencia előadásában (2002) azt hányja „a nyelvi jogi paradigma” képviselői (pl. Skutnabb-Kangas és Phillipson) szemére, hogy az őshonos nyelveket az oktatás és a közélet nyelveként favorizálják, amivel egyebek mellett az érintett felfelé törekvő csoportokat gyakran megakadályozzák a társadalmi mobilitásban. Vagyis „a beszélők akarata ellenére meg akarják menteni a nyelvet". A veszélyeztetett nyelvek megmentésére szolgáló érvek politikailag kifogástalanok - mondja Blommaert -, de szociolingvisztikai szempontból veszélyekkel terhes lehet a túl gyors végrehajtás.

Blommaert nyelvi jogi ismeretei hiányosak, vádjai alaptalanok. Az általa gyakran hibáztatott Phillipson és Skutnabb-Kangas - mint fentebb már idéztem - a nyelvi emberi jogok között sorolta fel a következőt is: „Az anyanyelv bármely cseréje önkéntes és nem kényszerített” (1995, magyarul 1997: 27). Nyelvi emberi jogi szempontból az anyanyelv meghatározásában a belső azonosulás, az egyének önmeghatározása a legfontosabb, ami szintén kellő védelmet nyújt azon mesebeli túlbuzgó nyelvészek ellen, akik állítólag a beszélők akarata ellenére akarják megmenteni a nyelveket.

1.5. Nyelv és identitás

Skutnabb-Kangas (1999: 58) szerint minden gyermeknek tökéletesen el kell sajátítania anyanyelvét, bármi legyen is az, ugyanakkor az adott társadalom domináns nyelvét is el kell sajátítania, a lehető legjobban. Ezt írja:

„Az anyanyelvre a pszichológiai, a kognitív és a lelki túlélés miatt van szükség - ezek kulturális jogok. Az összes többi nyelvre, beleértve annak az országnak egy hivatalos nyelvét, ahol a gyermekek élnek, a társadalmi, gazdasági, politikai és polgárjogok miatt van szükség. A gyermek képes kell legyen arra, hogy beszéljen szüleivel, családjával és rokonaival, tudnia kell, hogy ki is ő, el kell sajátítania a gondolkozás, elemzés és értékelés készségeit. Az anyanyelv(ek) alapvető(ek) ebből a szempontból. A további nyelvekre a továbbtanulás, a munkavállalás és a társadalmi életben való teljes részvétel miatt van szükség. A jó oktatás egyik célja a magas fokú többnyelvűség kialakítása.”

23