Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Szociolingvisztika

Szociolingvisztika

mennyire, az ő magyar nyelvük „megmentése”, értsd fenntartása, aligha lehetséges a magyar oktatás (egyébként szerfelett kívánatos) bevezetésével, de az se lenne elég, ha valami csoda folytán magyar papok váltanák fel a román janicsárokat. A „skanzen vagy modernizáció?” kérdése (Hushegyi 2004a) ennél sokkal bonyolultabb. Amint Bourdieu (1991: 57) írja: nem lehet egy nyelvi kompetencia értékét megmenteni anélkül, hogy megmentenénk a piacot is, vagyis a termelők/fogyasztók termelésének politikai és társadalmi feltételeit.3

Mufwene (2002b: 387) általánosan fogalmaz, de a csángó dilemmára is igaz a kérdése: a veszélyeztetett nyelvekért aggódó nyelvészek kiderítették-e, mely társadalmi-gazdasági formációk segíthetik elő e nyelvek fennmaradását? A nyelvészek tanácsainak nem kellene érinteniük azokat a végső ökológiai viszonyokat is, amelyek befolyásolják a beszélők magatartását? Mufwene nem hiszi, hogy azzal, hogy arra tanítjuk a veszélyeztetett nyelvek beszélőit, hogy őrizzék meg nyelvüket s hozzanak létre irodalmat, egyben gazdasági és politikai hatalmat is adunk nekik. Azok a nyelvészek, akik csak ennyit tesznek a veszélyeztetett nyelvek beszélőiért, többet profitálnak e nyelvekből, mint a beszélők a nyelvészek segítségéből.

1.4. A nyelvet beszélői akarata ellenére is meg kell menteni?

Mufwene (2002b: 393) egy évtizeddel Ladefoged (1992) cikke után is úgy véli, hogy a nyelvészek szégyenszemre nem gondolnak azzal, hogy egy veszélyeztetett nyelvnek a beszélők akarata ellenére való fenntartását prédikálni meglehetősen paternalista dolog. Csak atyáskodó nyelvészek gondolják, hogy ők tudják, mi a legjobb egy veszélyeztetett nyelv beszélőközössége számára. Ladefogeddal eddig egyet is érthetünk, de az már vitatható, hogy szerinte a felelős nyelvészek szakmai távolságtartással kell nézzék a nyelvpolitikai fejleményeket, dolguk nem több, mint a szakszerű leírás. Hosszan sorolhatnám azokat a nyelvészeket, akik ezt másképp gondolják,

3 “It is for this reason that those who seek to defend a threatened linguistic capital, such as knowledge of the classical languages in present-day France, are obliged to wage a total struggle. One cannot save the value of a competence unless one saves the market, in other words, the whole set of political and social conditions of production of the producers /consumers.”

22