Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Nelvi jogok, nyelvpolitika

A focihoz és a pedagógiához mindenki ért, a nyelvhez még a politikus is

Nyelvpolitikája persze nemcsak az államoknak van, hanem a magánszféra vállalatainak is. Figyelmet keltett nemrég az a hír, hogy „a magyarlakta Hargita megyében az egyik magyarországi cég által elnyert közbeszerzési eljárást egy másik magyarországi cég azért támadta meg, mert az ajánlatok kinyitásakor a bírálóbizottság tagjai magyarul beszéltek” (Magyar Nemzet, 2009. január 30.). A szabadkai OTP-ben nem értik a magyar beszédet, a magyar ügyfeleket azonban a közeli görög bankban hibátlan magyarsággal szolgálják ki (Nagy 2008). Beregszászban hasonló a helyzet: az OTP-ben senki nem tud magyarul, a feliratok is ukránok, de az OTP-vel szemben lévő Kredo Bank ukrán-magyar kétnyelvű hirdetőtáblákkal csábítja be az ügyfeleket. Különös fényt ad ennek az, hogy a magyar bankfiók megnyitásán részt vett a magyar miniszterelnök is, volt sok taps, színes lufi - és papolás a magyarság szülőföldön való megerősítéséről... A beregszászi OTP fiók egy árva kis „Zárva” vagy „Nyitva” tábla kiakasztása nélkül szedi be a kárpátaljai magyaroktól a magyar állam zsebébe tömött vízumdíjakat. Szlovákiában szlovákul - mondja, követeli a mai szlovák kormány; Ukrajnában ukránul, Szerbiában szerbül - üzeni az OTP a kárpátaljai és vajdasági magyaroknak. Az OTP helybe jön megsérteni a magyarokat, az „MR1. Kossuth rádió. A szavak ereje” azonban újabban, határok nélkül, „este fél tizenegykor közli [...], hogy a Kossuth rádió műsorát mostantól csak az URH-adók hálózata közvetíti, majd felhangzik a himnusz. A kisebbségi magyarok zömét kirekesztő himnusz, hisz a határoktól távolabb élő ember csakis középhullámon hallgathatja a Kossuth rádiót" (Utasi 2008: 130).

Az egymást kioltó akcióknak egész más szintje az, amikor a nyelvészek megpróbálnak pontosan fogalmazni s ezzel akár még a többségi paranoid kisebbségellenesség vitorlájából is kifogni a szelet, de a politikusok a maguk módján fogalmaznak továbbra is, akaratlanul is táplálván ezzel a többségi hisztériakeltést. Nincs könnyebb dolog, mint azzal hergelni a szlovák, román, szerb stb. nacionalistákat, hogy a magyaroknak a szlovákot, a románt, a szerbet idegen nyelvként kellene tanítani. Amit a politikus (és a normális emberek) idegen nyelvnek neveznek, azt a nyelvészek második nyelvnek vagy környezeti nyelvnek nevezik, mivel az idegen nyelvet csak iskolában lehet tanulni, az utcán nem (ezért nekünk a japán idegen nyelv), de a második nyelvet iskolában is és az utcán is (mivel még a székelyföldi diáknak is több alkalma van román nyelvű kommunikációra, mint amennyi az iskolában adódik, nem beszélve a mezőségi diákról). Persze egy valamirevaló kisebbségellenes többségi a második nyelvet is fölháborítónak tarthatja, mondván, hogy Romániában a

187