Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Nelvi jogok, nyelvpolitika

A focihoz és a pedagógiához mindenki ért, a nyelvhez még a politikus is

liárdokkal támogatják az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és más angolajkú országok gazdaságát. Amint a nyelv gazdaságtanának egyik vezető kutatója, François Grin kimutatta: az európai kontinens országai „legalább évi 10 milliárd, de valószínűbb, hogy évi 16-17 milliárd eurót juttatnak el az Egyesült Királyságba és Írországba" (Phillipson 2007: 87). Az elemzés részleteit itt nem mutatom be, de azt megemlítem, hogy ez a rejtett brit (és amerikai) bevétel nem kis részt abból származik, hogy amíg Norvégiában, Németországban, Magyarországon s másutt a közoktatásban angolt tanítanak, az angolajkú országokban ezt a pénzt (mivel idegen nyelveket nem tanítanak^) például matematika- vagy biológiatanításra fordítják, amivel növelik az angolok és amerikaiak versenyelőnyét, egy olyan alaphelyzetben, amelyben a nyelvi egyenlőtlenség haszonélvezői eleve az angolajkúak (Grin 2005: 458).

Az angol „alanyi jogon” tanításának deklarált célja lehet a közjó szolgálata, de egyáltalán nem lehetetlen, hogy az erre költött pénz egy része Dunába dobott pénz lesz. Egy másik részével pedig politikusaink a brit és az amerikai gazdaságot támogatják - a mi adónkból, megkérdezésünk s jóváhagyásunk nélkül.

Ezek után képzeljük el azt a jó szándékú embert, aki azt javasolja: segítsük mi, magyarországi magyarok azzal is a határon túliakat, hogy javítsuk versenyképességüket a munkaerőpiacon azzal, hogy megtanítjuk őket angolul. A javaslattevő jó szándékát nem vitatom, de megjegyzem, hogy (a) a magyarországi angoltanároktól nemigen lehet megtanulni angolul, mert angoltanárképzésünk mérhetetlenül lezüllött az utóbbi bő évtizedben, (b) nincs információnk arról, hogy a szomszédos országokban jobb lenne a helyzet, (c) ha magyar állami pénzt költünk „az angoltudás fejlesztésére”, akkor a magyarok adóforintjaival támogatjuk az Egyesült Királyságot, az Egyesült Államokat és más angolajkú nemzetgazdaságokat. Tudni kell, hogy a magyarországi angol tankönyvpiac kétharmadát brit és más nem-magyar kiadók uralják - eltérően például a német tankönyvpiactól, aminek a német kiadók csak kevesebb mint egyharmadát uralják (lásd Petneki 2006: 54). 3

3 Öt évvel ezelőtt a brit oktatási miniszter, Estelle Morris megszüntette azt a követelményt, amely szerint legalább egy idegen nyelvet kell tanulni az iskolákban. Tavaly elismerte, hogy ez hiba volt. Lásd „The Languages of Others: Britain's reliance on foreigners' willingness to learn English is self-defeating”, The Times, 2009. február 16.

185