Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Nelvi jogok, nyelvpolitika
Nyelvi jogok, nyelvpolitika Britanniának az a célja, hogy az angol váltsa fel az oroszt, mint Kelet-Európa második nyelvét (Phillipson 1992: 10). 1997-ben a magyarországi közoktatásban alanyi jogon a korábbi kettő helyett már csak egyetlen idegen nyelvet tanítottak. Átalakították az állami nyelvvizsgarendszert is, aminek következtében több tucat nyelvből már nem lehet nyelvvizsgát tenni (Kontra 1997/1999). Az állam ezzel a politikával úgy támogatta az angol tanítását, hogy közben más nyelvek tanítása az angol miatt szenvedett kárt. Még a némettanítás is kárt szenved (Petneki 2006), nem beszélve a francia, spanyol, olasz, horribile dictu a szlovák, szerb vagy román tanításáról. „Alanyi jogon" - ahogy az angoltanítást új helyzetbe hozó két magyar oktatási miniszter szokta emlegetni^ - 2010-től csak az angolt tanulhatják középiskolásaink, a németet (spanyolt, kínait, románt stb.) nem. Ennek a nyelvpolitikai döntésnek egyik hibája az, hogy előtte szakemberekkel érdemi konzultációt a miniszterek nem folytattak, őket legföljebb fügefalevélként használták. Számos okunk van az angol ilyen tanítását helyteleníteni: 1) az angolul tanulók száma töretlenül emelkedik Magyarországon, ilyen állami segítség nélkül is, 2) a tanárképzés s benne az angoltanár-képzés színvonala az utóbbi bő évtizedben lezüllött Magyarországon, 3) semmilyen hatásvizsgálat nem készült, ami azt mutatná, hogy ez az állami döntés növelni fogja az angoltudás volumenét s nem további adóforintok elpazarlásához fog vezetni, 4) mivel nincs magyar nyelvpolitika, eszébe se jutott egyetlen oktatáspolitikusnak sem, hogy végiggondolja, milyen hatása lesz ennek a döntésnek más nyelvek tanulására. Ha megkérdeznénk a minisztereket, ők az angol nemzetközi fontosságával indokolnák döntésüket, s nem mulasztanák el megemlíteni, hogy a kötelező jelleg csupán annyit jelent, hogy ha valahol igény van az angolra, ott az iskola köteles ezt kielégíteni. Tehát intézkedésük a közjót szolgálja. És még valami mást is szolgál, de ezt nem szokták emlegetni. Például a magyarországi angoltankönyv-piacot a külföldi (főleg brit) kiadók uralják, s „nekik komoly üzleti érdekük az angol nyelv terjesztése” - írja Petneki (2006: 54). Ennél meglepőbb, ha azt állítjuk, hogy azok az országok, ahol az angolt idegen nyelvként tanítják a közoktatásban, euró mil- 2 2 „Az új koalíciós programba (sic!, K.M.) elfogadtuk azt is, hogy alanyi joggá tesszük a középiskolában az angol nyelvtanulást. Nem kötelező az angol, de nem lehet visszautasítani, ha a gyermek angolul kíván tanulni.” Rendiség és oktatás, Magyar Bálint, leköszönő oktatásügyi miniszter. Kérdezett: Parászka Boróka. A Hét, 2006. június 7. 184
