Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Nelvi jogok, nyelvpolitika
16. A focihoz és a pedagógiához mindenki ért, a nyelvhez még a politikus is* A Kárpát-medencében élő magyaroknak nincs nyelvpolitikai koncepciója, nincs magyar nemzeti nyelvstratégiánk, ezért a rögtönzések és a semmittevés között hánykódunk, amikor nyelvi problémákat kellene megoldanunk. 2002-ben Párkányban a kárpátaljai nyelvész Csernicskó István (2004: 114) így jellemezte az akkori helyzetünket: Van tehát feladatunk bőven, nyilván az itt felsoroltakon kívül is, amelyekkel jó lenne szembenéznünk. Biztos vagyok benne, hogy sokkal kényelmesebb és könnyebb, sőt: kevésbé felelősségteljes volt az a korszak, amikor csak annyit tehettünk a magyar nyelv határon túli változataiért, hogy kérve, kéretlenül nyelvművelő tanácsokkal láttuk el a kisebbségi magyarokat. Most azonban nem foghatunk semmit a kommunista diktatúrára, a politikai akadályokra és a pénztelenségre. Magyarországon dúl a demokrácia, virágzik a gazdaság, a szomszédos országokban élő magyarok érdekképviselői pedig kormánytagok vagy „legalább" parlamenti képviselők. A feltételek tehát adottak. Most már „csak” tenni kellene valamit. Most már „csak” tenni kellene valamit, merthogy „a Kárpát-medencei kisebbségi magyarok esetében a nyelvmegtartás egyet jelent a nemzeti megmaradással” (Csernicskó 2004: 106). Ebben a cikkben azt fogom bemutatni, hogy gyakorlatilag nem teszünk semmit, amit mégis teszünk, azzal viszont sokszor ártunk. Pontosítok: amit politikusaink tesznek (tehát nem mi, nyelvészek), azzal sokszor ártanak. Nemcsak a Magyarország határain túli magyaroknak, hanem a magyarországiaknak is, s nem csak a magyarországi politikusok, hanem a szomszédos országokbeli magyar politikusok is. * Eredetileg megjelent: Korunk 2009. május: 87-95. 179
