Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Nelvi jogok, nyelvpolitika
Globalizáció, magyar nyelvi kisebbségek és nyelvpolitika idézni, aki nem nyelvész, nem is politikus, hanem üzletember, aki „megengedheti magának, hogy őszintén beszéljen". 2008. november 3-án reggel 7 óra 20 perckor az MTV1 műsorában Süveges Gergő meginterjúvolta Demján Sándort, a Nemzeti csúcs után néhány nappal, a pénzügyi krach tudatosulásakor. Demján egyebek mellett a következőket mondta: Az elkövetkező 10-15 évben nagyon sok lesz a szegény ember Magyarországon. [...] A pénz nem boldogít, csak függetlenít. Egy ország, amelyik tartozik, nem független. [...] Kellene egy nemzeti közmegegyezés (lásd írek, finnek). [...] Demján: Beengedtek minket az EU-ba, annak ellenére, hogy mi voltunk az egyetlen ország, amelyik semmilyen reformhoz nem kezdett hozzá. Beengedtek, mert nyugaton kell a magyar munkás, sokan nem a gyárakat akarják idetelepíteni, hanem a magyar vendégmunkást akarják alkalmazni. Süveges: Ezek szerint 18-20 évet elvesztegettünk az ország életéből. Demján: Igen. Már 2002-ben de idén (2008) áprilisban is azt nyilatkoztam, hogy Magyarország 10 évig Európa legszegényebb országa lesz. Ma azt mondom: 15 évig. De csak akkor, ha két éven belül megcsináljuk a reformokat (foglalkoztatás-szerkezet, egészségügy, oktatás stb.). Ha nem csináljuk meg a reformokat két év alatt, akkor ez az idő megnyúlik, de lemaradásunk multiplikálódik, és Magyarország ki fog ürülni. Európának szüksége van a magyar munkaerőre, jól meg fogja fizetni, el fognak menni a magyarok, itt maradnak a szociálisan rászorulók, s bennem hatalmas kérdőjel, hogy száz év múlva beszélnek-e magyarul. Napóleon idején Franciaország lakosságának egynegyede beszélt franciául. Ma már alig egy százalék, aki nem franciául beszél. Mi is egy piac közepén vagyunk, ami asszimilál. Nem gondolom, hogy Demján Sándor félelmei, prognózisa alaptalan lenne. Azt sem hiszem, hogy az övé az egyetlen jó prognózis. De hogy a gazdasági folyamatok a nyelvek életére s halálára komoly hatást gyakorolnak, azt mindenki tudja, aki a nyelveket társadalmi beágyazottságukkal együtt, tudományos módon tanulmányozza. Ma sajnos az a helyzet, hogy a magyar nyelv, tehát a magyarul beszélő emberek, többek közt a Csíkszeredái, zabolai, palicsi, vörösmarti, lendvai, alsóőri, dunaszerdahelyi, rozsnyói, beregszászi és rahói magyarok jövőjéről semmilyen tudományosan megalapozott prognózisunk nincs, ezért mindenki szabadon fecseghet, amit csak akar. Ezt meg is teszik a magyar közszereplők, különösen 161
