Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Trianon utáni magyar nyelvváltozatok

Trianon utáni magyar nyelwáltozatok kólába járatják gyermekeiket. A gyermeküket magyar iskolába járató szü­lők, különösen ha tömbmagyar településről van szó, akaratlanul gondo­kat is okoznak gyermeküknek, mivel a tömbmagyar település magyar is­kolájában az államnyelv megtanulásának lehetőségei sokszor korlátozot­tak. Idén (vagyis 2006) októberben egy újvidéki egyetemista azt mesél­te el a Sült galamb?-*/itán, hogy Topolyán felnőtt magyarként abszolút nem tudott szerbül, csak köszönni tudott, meg a nyelvtant tudta, s hiá­ba tanulta a szaknyelvet, ha nem tudta az utcanyelvet (a mindennapi tár­salgáshoz szükséges fordulatokat). Egy temerini egyetemista meg arról panaszkodott, hogy sokkal nehezebb neki a menzán szerbül borsos to­­kányt kérni, mint a történelem szemináriumon bármiről beszélni. Másva­laki azt mondta el, hogy nem tudja elmagyarázni a szerb orvosnak, hogy mi a baja. A Sült galamb? című könyvben több egyetemista beszámol ar­ról, milyen gyötrelmeket okoz az államnyelv nem kellő ismerete. Egy vé­leményt idézek csak, a vajdasági Telek Tamásét, aki Budapesten a SO­TE egyik PhD programjának diákja: „Egy pszichológiai momentum a leg­fontosabb talán, leküzdeni azt, hogy ragaszkodjunk az egy nyelvűségünk­höz. Leküzdeni azt, hogy az államnyelvet el kell sajátítani. Úgymond ön­magunk miatt, mert ha érvényesülni szeretnénk abban a közösségben, akkor erre feltétlenül szükség van. És itt még megjegyezném azt, hogy mindezek mellett elkezdtem kutatómunkával foglalkozni, ami szintén szerb nyelven történik. És az a tapasztalatom ezzel kapcsolatban, hogy nagyon sok jó képességű magyar anyanyelvű hallgató, akik talán sokkal jobb képességekkel rendelkeznek, minién, a nyelvi akadályok miatt nem tudtak megnyilatkozni. És már eleve kiszelektálódtak. Tehát attól függet­lenül, hogy befejezték az Orvosi Egyetemen a tanulmányaikat, nem volt soha merszük ahhoz, hogy elkészítsenek egy szakdolgozatot szerb nyel­ven és kiálljanak az egyetemi tanárok elé, vagy hogy kiálljanak egy orszá­gos konferencián, ahol ugye szerb nyelven kell megtartani az előadást” (Telek 2005: 229). 10.3. Társadalmi mobilitás, érvényesülés Vajda Barnabás recenzióját így összegezte: „[Vjalamiképpen föl kellene oldani azt a nagyfokú feszültséget, amely a kisebbségek nyelvi elzárkó­zása, illetve az ő (nyelvi alapú) önfeladásuk között húzódik, és amit a kö­tet több előadója is jellemzően úgy fogalmaz meg, mint feszültséget a helyben boldogulás és a modern társadalmi mobilitás között. Ezeket a 120

Next

/
Thumbnails
Contents