Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Trianon utáni magyar nyelvváltozatok

Trianon utáni magyar nyelwáltozatok

művelt állampolgáré. Nem tudhatta akkor, hogy másfél évtized múlva milyen törvényt fog hozni a magyar parlament „a nyelvromlás ellen”, s hogy azt tudományosan művelt emberek is támogatják majd. Amikor felfogta ésszel, amit lát, a Magyar Tudományos Akadémia tagja türelemre intette önmagát a laikus ostobaságok pedigrés hangoztatóival szemben is.

[Itt most kérem az Olvasót, lapozzon a 12. fejezet 138-140. oldalaira, s olvassa el a „Mielőtt a magyar nyelvészek társadalmi felelőssége" kezdetű részt a 4. bekezdés végéig, ami így végződik: „talán nem is elég jó magyarok”.]

Milyen hatásokra gondolhattak konferenciánk szervezői, amikor azt írták a vajdasági magyar szaknyelvekről a konferenciát meghirdető közleményben, hogy „a ráhatások nagyok”? Egyrészt szerb kölcsönszavakra gondoltak, esetleg szerbes szóalakokra, a szerb nyelv hatását mutató szórendre s hasonlókra. Biztosra vehető az is, hogy minden vajdasági magyar orvosnak, mérnöknek, vegyésznek, pszichológusnak, vasutasnak és - horribile dictu - hullamosónak voltak már olyan élményei, hogy magyarországi szaktársa egyes szaknyelvi terminusokat másképp használt, mint ő, sőt, időnként első hallásra nem is értette egymást a vajdasági és a magyarországi szakember. Amiről ez a konferencia szól, nyilvánvalóan reális probléma tehát. Ezzel kapcsolatban két kérdést vegyünk kissé szemügyre! (1) Miért tér el a vajdasági (erdélyi, felvidéki stb.) orvosi, kémiai, vasutas stb. szaknyelv a magyarországitól? és (2) Mit lehet tenni az eltérések csökkentésére, netán kiküszöbölésére?

9.1. Miért különböznek a vajdasági magyar szaknyelvek a magyarországiaktól?

Erre a kérdésre azok a nyelvészek, akik kutatják is az egynyelvű és a két- és többnyelvű magyarok nyelvhasználatát, egész más választ adnak, mint a „normális emberek”, vagyis azok, akik nem szereztek nyelvészetből egyetemi diplomát. A nyelvészek válasza az, hogy a kétnyelvű vajdasági magyarok törvényszerűen másképp beszélnek magyarul, mint az egynyelvű magyarországiak, mivel kétnyelvű ember sosem beszélhet egy nyelvet úgy, ahogy azt az egynyelvűek beszélik. A kétnyelvűek által ismert és használt két nyelv egymásra hatását lehetetlen megakadályozni (lásd pl. Kontra 1997b). Hogy ez mennyire így van, azt nemcsak külföldi kuta108