Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Trianon utáni magyar nyelvváltozatok

Trianon utáni magyar nyelwáltozatok

8.3. A szótárak határtalanításáról

Szakmai körökben közismert, hogy a 20. századi magyar szótárak nem a magyar nyelv, hanem a magyarországi magyar nyelv szótárai voltak (lásd pl. Kolláth 2005b). A határon túl élő magyarok magyarországitól eltérő szavainak, szójelentéseinek először az Értelmező kéziszótár 2003- ban megjelent második kiadásában jutott hely, s azóta más szótárak és kézikönyvek írói is részt vállaltak a magyar nyelv határtalanításában. Ezt a folyamatot kérdőjelezte meg Balázs Géza fentebb idézett rádióműsorában, ez ellen keltett hangulatot laikus hallgatói levelek felolvastatásával. Arra buzdította a Kossuth rádió hallgatóit, hogy jelezzék kifogásaikat a határtalanításban élenjáró Gramma Nyelvi Irodának. Ha nem tévedek, a magyarországi Balázs Géza ellenzi a határtalanítást. Pontosabban: 2005. április 17-én ellenezte.

Ugyanő azonban a szintén 2005-ben megjelent vitairatában helyesli a határtalanítást, amikor ezt írja:

„Az új értelmező szótár munkálataiban ugyancsak fontos nyelvstratégiai tény lett a határon túli nyelwáltozatok (közhasznú) szavainak számbavétele, egyúttal ezen nyelwáltozatok, a kétnyelvűségi helyzetből adódó nyelvi jelenségek (többletek) elismerése [...]’’

(Balázs 2005: 128)

Ember legyen a talpán, aki ki kíván igazodni Balázs véleményeinek labirintusában! Egyszer kigúnyolja a felvidéki magyarokat a párki szó használata miatt, máskor megdicséri a Magyar értelmező kéziszótár új kiadásának szerkesztőit azért, mert szótárazták a szót, így:

párki fn biz <A szí. m-ban:> virsli. <szlk>

Van azonban olyan megállapítása, kijelentése is Balázs Gézának, amivel egyet lehet érteni. Vitairatában egy helyen azt írja, hogy

„De azért egy értelmiséginek tudnia kell, hogy min ironizál.”

(Balázs 2005: 76)

Bizony, jó, ha tudja.

104