Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Trianon utáni magyar nyelvváltozatok

Apropó „De azért egy értelmiséginek tudnia kell, hogy min ironizál"

Kiegészítés (2010)

Balázs Gézának a határtalanítást ellenző nézeteire Péntek János 2005. május 30-án (idézi Laihonen 2009: 57) többek között így válaszolt:

„Igen, mi blokklakásban lakunk, és az legalább annyira kényelmetlen, mint a panellakás. Nyelvileg sem jobb egyik, mint a másik. A nyelvnek, közös nyelvünknek kellene olyannak lennie, hogy kényelmes legyen mindannyiunk számára. A nemzeti nyelv biztosan nem olyan kategória, mint az állampolgárság. Olyannak kell lennie, hogy mindenki, aki magyarul beszél, saját nyelvét a közös nyelv részének érezhesse.

Vagy nem ez a »haza a magasban«?’’

A pozsonyi Új Szóban pedig Szabómihály Gizella (2006) válaszolt egy Balázséhoz hasonlóan gunyoros cikkre, amelyben Csicsay Alajos egyebek mellett így ironizált: „Fölöttébb értékes mű az új Magyar értelmező kéziszótár, amelynek sava-borsát a szlovákiai magyarok »szókészletének elemei« adják.”

Az Új Szóból azt is megtudhatták az olvasók 2010. április 30-án, hogy Pusztay János nyelvészprofesszor nem híve annak, „hogy előírjuk, mit hogyan szabad mondani, de létezik egy határ, amin túl már nyelvromlásról lehet beszélni. Azt, hogy hol van ez a határ, nagyon nehéz megmondani Pusztay itt azt sugallja, hogy nem könnyen bár, de meg lehet mondani, hol kezdődik a nyelvromlás. Egy másik nyelvészprofesszor, É. Kiss Katalin (2008) szerint viszont a nyelvromlás szinkron szempontból értelmezhetetlen nyelvtörténeti metafora.

105