Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Lampl Zsuzsanna: A nemzeti identitás, avagy a magyar márka megőrzése
48 LampI Zsuzsanna kultúrán nőttek fel, ugyanakkor ez felelősséget is jelent: meg kell őrizni ezt a kultúrát, mert nélküle nem maradunk fenn. A megtagadó nemzeti értékrend a vizsgált népesség 15 százalékára volt jellemző. Őket nem foglalkoztatja a nemzetiség kérdése, nem jelent számukra semmit. A nemzetiség mint érték esetükben jellemzően nem identitásképző tényező. A visszakozó nemzeti értékrendűek alapvető nemzeti „életérzése" abban nyilvánult meg, hogy hátrányos és veszélyes magyarnak lenni. Ez a vizsgált népesség 13 százalékára volt jellemző. Összegezve az elmondottakat: a szlovákiai magyarok egyharmada tartotta fontosnak és megőrizni való, védendő értéknek a nemzetiségét. További - összesen csaknem - harminc százalékuk elutasította vagy hátrányosnak tartotta, vagyis a fentebb elmondottak értelmében hajlamosabb volt az asszimilációra. A vizsgált népesség fennmaradó kb. egyharmada pedig maradéktalanul egyik értékrendtípussal sem azonosult. Szeretnék utalni arra, hogy az ismertetett értékrendtipológia és megoszlása épp a két népszámlálás közötti időszakra jellemző, amikor bekövetkezett az 50 ezres lélekszámapadás. Azt hiszem, mindenkinek világos, hogy a megtagadó és a visszakozó nemzeti értékrend fokozottabban hajlamosít az asszimilációra, mint a szilárd értékrend. Demográfusoktól tudjuk, hogy az asszimilációhoz a szórványban élők fokozottabban hozzájárultak, mint a tömbben élők. Fokozottabban, de nem csak rajtuk múlott a létszámapadás. A kérdés a következő: ha mindkét népességnél nyomon követhető az asszimiláció, akkor általános stratégiát kellene-e alkalmazni. A válasz: nem. Ha ugyanis megnézzük a két népesség nemzeti értékrendjeit, akkor azt látjuk, hogy a tömbben élőket fokozottan jellemezte a szilárd és a visszakozó nemzeti értékrend, a szórványban élők között viszont gyakrabban fordult elő a megtagadó nemzeti értékrend. Ez annyit jelent, hogy: 1. A tömbben élők között gyakoribb volt a magyar nemzetiséghez való pozitív (szilárd nemzeti értékrend), de a negatív viszonyulás is (visszakozó nemzeti értékrend), mint a szórványban élőknél. Ez abban nyilvánult meg, hogy a tömbben többen tartották fontosnak, személyiségük építőkövének, létük egyik meghatározójának, de ugyanakkor veszélyesnek és hátrányosnak is a magyarságukat. 2. A szórványban viszont gyakoribb volt a magyar nemzetiség, sőt bizonyos értelemben a nemzetiség mint érték ignorálása (megtagadó nemzeti értékrend). Ez abban nyilvánult meg, hogy a megkérdezettek nem tulajdonítottak fontosságot a nemzetiségüknek és a nemzetiségnek, nem érdekelte őket, nem volt számukra szempont. Úgy gondolom, az elmondottakból kiderült, hogy mindkét népesség veszélyeztetett, csak mindkettő másképpen. S mivel a két népesség asszimi-
