Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)

Lampl Zsuzsanna: A nemzeti identitás, avagy a magyar márka megőrzése

Lamp! Zsuzsanna

Ez a nemzeti haszonorientáltság tehát egyre inkább dúlja a sorokat, még az eddig rendezetteket sem kíméli, bár ezeknél kisebb a valószínűsége, hogy reális kárt okoz. Mindenesetre bonyolítja a dolgokat, annál is inkább, mert úgy gondolom, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. Miért nem? Ehhez majd visszatérek, de azt hiszem, épp most van itt az ideje a stratégiák felvázolásának.

A stratégiákat három nagy csoportra oszthatjuk:

1. általános stratégiák;

2. szükségletorientált stratégiák;

3. testreszabott stratégiák.

A stratégiák végső célja, hogy a szlovákiai magyarok-fontosnak tartsák, hogy magyarok, de ne csupán az érzések szintjén, hanem a cselekedetek szintjén is;- tudják, azaz racionálisan is világossá váljon, hogy ez miért fontos;- megérje nekik magyarnak lenni;- szerintük jó legyen magyarnak lenni.

Mindebből következően magyarok akarjanak lenni.

Itt van a kezemben ez a mütyür. Akik szeretik az ilyen kis holmikat, tudják, hogy ez egy Apple iPod. S akik szeretik az ilyesmit, azok nem egyszerűen mp3 lejátszóra vágynak, hanem iPod-ot akarnak. Miért? A technikai részletekhez nem értek, de azt tudom, hogy az iPod attól is az, ami, mert valakik kitalálták, hogy az legyen. Valakik megtervezték a márkát, valakik elmondták az embereknek, hogy ez milyen jó, s tették ezt előre megfontolt és jól kidolgozott szándékkal és célirányos eszközökkel. Valami ilyet kellene nekünk is kitalálni, megtervezni és „eladni". Erre gondoltam, amikor előadásom címében a magyar márkát említettem.

Hogyan járulhatnak ehhez hozzá az említett stratégiák?

Az általános stratégiák azok, amelyek minden körülmények között, mindenkire nézve fontosak és alkalmazhatók, mert belőlük, úgy tűnik, „sosem elég".

Emlékeznek, azt mondtam, hogy a nemzeti identitás nem velünk született, egyszer s mindenkorra adott tartozékunk, hanem élő, mégpedig velünk és bennünk élő, formálódó folyamat. Ha ez így van, márpedig így van, akkor gondoljunk bele, hogy az előbb említett a haszonorientáltsági tényezőnek a térnyerése mivel járhat. Ha valaki felteszi a kérdést, hogy fontose számára, hogy magyar maradjon, s miért fontos, lehet, hogy nemzeti identitásának további alakulása attól függ, milyen választ kap erre a kérdésre. Azt mondtam, hogy mi ezzel nem tudunk mit kezdeni. Meg merem kockáztatni ugyanis, hogy erre a kérdésre nem mindig tudunk válaszolni. Nem tudatlanságból, hanem talán azért, mert eszünkbe sem jut megkérdőjelezni a magyarságunkat, s ami nem jut az eszünkbe, azon nem gondolkodunk. De ettől még másnak eszébe jut, s erre a kérdésre épp a szilárd ma-